Négy közösségi rádió ünepelte a tradicionális zenét Dublinban

http://www.youtube.com/watch?v=ZUrTqEX4a8M

2013. április 11-15 között Cserháti Ákos, Géczi Gábor és saját költségén Nagy Helga a Civil Rádió képviseletében részt vettünk egy EU-s projekt előkészítő eseményén az írországi Dublinban.

Azért írok róla, mert tanulságosnak vélem. Mindjárt itt az elején le is szögezem: Sikeres lehet egy EU-s projekt úgy is, hogy létre sem jön. Furcsán hangzik, de igaznak tűnik.

Paul Loughran, a dublini Near FM közösségi rádió munkatársa kezdeményezte a dolgot még 2012 decemberében. Ő nem mellesleg zenész is. Az előkészítendő projekt témája: TRADICIONÁLIS ZENE AZ EU-BAN. (Kb. Miként ünnepelhetjük, ismerhetjük meg jobban az EU-s országok tradicionális zenéjét?)

Paul barátunk, miután a felkért további három partnerrel (CORAX Rádió Halléból, az ANTXETA nevű baszk közösségi rádió és a CR Budapestről) együtt megszervezte az előkészítő eseményt, az ottani megbeszélésen közölte velünk, hogy ő bizony annyira elfoglalt, és egy ilyen EU-s projekt annyi bürokráciával, papírmunkával jár, hogy nem tudja vállalni. Nos, mi és a baszkok is közöltük vele, hogy mi sem tudjuk, a németek még megvitatják csakúgy, mint az írek is maguk között. Tehát még nem végleges a projekt nem megvalósulása, de jó úton halad felé.

VISZONT. Az előkészítő megbeszélések időpontjában sikerült a négy partnernek 2 db élő koncertet megszervezni, ahol minden partner országból egy-egy tradicionális zenét játszó együttes és/vagy szólista lépett fel. Ez pedig olyan élményt jelentett a szervező rádiók munkatársainak, a közreműködő zenészeknek, a koncertekre ellátogató közönség tagjainak és a koncerteket közvetítő közösségi rádiók hallgatóinak, hogy azt kellett megállapítanunk:

óriási fegyvertény, hogy ezt az úgynevezett előtalálkozót a dublini NEAR FM partnereivel  megszervezte, mert ilyen együttműködésről, eseményekről, kulturális tapasztalatcseréről kellene, hogy szóljon az EU-s projektek többsége. (És talán a túlzott bürokráciát, papírmunkát is el lehetne kerülni.)

A koncertek helyszínei és időpontjai az alábbiak voltak:

(Megjegyzés: a koncertek előtt 2013. április 12-én pénteken délután a magyar és német zenészekkel illetve rádiósokkal a dublini NEAR FM rádióban egy műsor is készült beharangozás céljából.)

CLASAC Theatre, Alfie Byrne Road, Clontarf, Dublin 3. (Az Ír Zenészek Egyesületének székháza)

2013. április 12. péntek este 8 óra.

(Itt a hangosítás kialakításának és a zenészek beállításának nehézkes megvalósítása miatt elég nagy csúszás volt, ezért a koncertet csak a dublini Near FM és a hallei Corax rádió tudta közvetíteni, a baszk és a bp-i CR nem. Viszont meg fogjuk kapni a rögzített anyagot és későbbi időpontban le fogjuk adni. A koncert helyszíne a külvárosban volt, ezért – a meglehetősen jó propaganda ellenére – itt a vártnál jóval kisebb volt a hallgatóság. Másnap nem, de az itteni koncerten sikerült elérni, hogy a magyar zenészek programját egy diavetítés segítségével színesítsük angol nyelvű dalszövegekkel és képekkel.)

Dublin központjában, a Stephen’s Green-nél található UNITÁRIUS TEMPLOM

2013. április 13. szombat este 7:30 óra.

(Erre a koncertre jóval több látogató jött el, mert a központban volt és a szervezés is jobb volt. Paul értesítette a követségeket is. Több ott dolgozó, élő magyar valamint a magyar konzul is ott volt a koncerten. Utóbbi gratulált és beszélgetett a közreműködő magyar zenészekkel. Nagy siker volt az esemény, felemelő érzés. A koncert után a zenészek késő esti jam session-ön vettek részt a közeli IRISH HOUSE PARTY PUB-ba. Paul Lougran és Rory O’Broin, a NEAR FM munkatársai is közreműködtek gitáron ill. bendzsón.)

A koncerteken fellépő zenészek abban a sorrendben, ahogy az Unitárius Templomban zenéltek:

PERFECT FRICTION (Írország) Nevük jelentése: Tökéletes érintés/súrlódás

Fiatalokból álló 9 tagú együttes (köztük 4 lánytestvér) az írországi Wicklow megyéből. Mindenki több hangszeren is játszik. Ír partnereink szerint nagy karrier előtt állnak.

http://perfectfriction.ie/

http://www.youtube.com/watch?v=X2FU90Eav3g

 

HARZER JODLER TRIO (Németország)

Jódlizó trió a Harz hegység keleti feléről. A trióban van egy házaspár. A férfi egy nagy Hohner tangóharmonikán játszik, a felesége akusztikus gitáron kíséri. A harmadik is egy hölgy és mindannyian énekelnek, jódliznak.

Tőlük sajnos még nincsen hanganyagunk (az interneten sincs), csak amit Helga fölvett a CR okostelefonjával a koncerteken. De Helén a Corax rádiótól fog küldeni és jön a koncert anyaga is.

JUHÁSZ KATALIN ÉS SZABÓ ZOLTÁN (Magyarország)

Hazánkból szintén egy házaspár képviselte a tradicionális zenét. Katalin énekelt és Zoltán kétféle bőrdudán, tilinkón, hosszú furulyán játszott. Mindketten etnográfusok. Zoli a Hagyományok házában dolgozik. Komoly múlt van már mögöttük és sok felvétel, lemez, CD és koncert. Kaptunk tőlük két CD-t, mindkettőt megtaláljátok begrabbelve a Zenetár/Világzene/Magyar népzene könyvtárban Szabó Zoli neve alatt:

2008_Carmina Danubiana_Budavár toveben

2010_Tunderek ajandeka II

http://www.youtube.com/watch?v=ZUrTqEX4a8M

BIDAIA (Baszkföld), Nevük jelentése: Utazás

A 4 tagú együttesben szintén van egy meghatározó házaspár: a férfi, Mixel Ducau ördögien játszik akusztikus gitáron, furulyákon és dudán. Felesége, Caroline Philips egy francia tekerőlanton játszik, amin többféle hangnemet is be lehet állítani. Mindketten énekelnek is és kíséri őket egy fiatal perkás és egy basszusgitáros. Kaptunk tőlük egy CD-t, megtaláljátok begrabbelve a Zenetár/Világzene/Latin könyvtárban:

2011_ Bidaia_Agur Shiva

http://www.bidaia.com/basque_music/

http://www.youtube.com/watch?v=JgjhmoUAEsU

A program teljes ellátást és szerény fellépti díjat is biztosított a meghívott zenészeknek.

Katalin és Zoltán még 2013. április 11-én, csütörtökön (itthonról történt előzetes kapcsolatfelvétel után) ellátogattak az Ír Dudások és Dudakészítők Egyesületébe (Pipers and Pipecraft Training Centre), akiknek a kulturális kormányzat egy régi épületet bocsátott a rendelkezésükre. Ebben szerény múzeum, előadóterem, oktatóterem stb. található. Itt bemutatót tartottak egymásnak. Jó lenne, ha itthon, Magyarországon is követnénk az írek példáját ebben. De abban is, hogy az ír tradicionális zene oktatását már egészen kiskorban elkezdik, és minden gyerek megtanul valamilyen hagyományos hangszeren játszani.

A Dublinban rögzített koncert CR-ban történő leadásának napjáról idejéről a CR weboldalának Műsorajánló oldalán olvashattok majd.

———————————————————————————–

És végül néhány, az ottani előkészítő megbeszélésen felmerült ÖTLET, hogy mi lett volna/lenne, ha a projekt megvalósult volna/megvalósulna:

– mindegyik partnerországban hétvégéket szervezni, ahol az európai tradicionális zenét ünnepeljük.

– ezekhez csatlakoznának kapcsolódó rendezvények, műsorok: zenei fórumok, rádiós workshop-ok, kiállítások, táncos programok, képzések.

– hagyományos zenéket tartalmazó rádiós műsorok cseréje az európai közösségi rádiók között (a Civil Rádió javasolta)

—————————————————————————-

Epilógus (Ott élő, dolgozó magyarok.)

Az egyik magyar férfival a dublini repülőtéren találkoztunk. Ügynökösködött két csillogó-villogó luxusautó mellett. Nem árulta őket, főnökének, egy angol férfinak jobb ötlete támadt, amit még a Fuggerek is megirigyelnének. Az a „filantróp” gondolat jutott eszébe, hogy ilyen álomautókhoz juttatja azokat az embereket, akik el vannak zárva előlük. 5 és 10 eurós sorsjegyeket árulnak, és kéthetente kisorsolnak egy-egy autót, amiket a meggyőzött kuncsaftok (palimadarak?) Európa 15 repülőterén kiválaszthatnak maguknak. Hiába a kapitalizmus kifogyhatatlan ötletekből, ha az emberek álmaira kell építeni.

Távol álljon tőlem, hogy ítélkezzek honfitársunkról az állása miatt, bár az anyagiakon felüli sikerélményben kételkedem. Én csak leírtam, amit láttam.

A másik magyar egy fiatal lány volt, aki dublini szállodánkban (Academy Plaza Hotel) dolgozott mint pincér és bárpultos. Azt hittük kínai, de egy mongol család tagjaként nőtt fel hazánkban, Vecsésen és kijött Írországba, mert itt jobban boldogul. Tervezi, hogy tovább lép, de még nem jött alkalom. Megint csak leírom, mert jellemző a magyar lélekre a szolidaritás. Mi ilyenkor, ha magyarral találkozunk, igyekszünk rendes borravalót adni (még ha ez az ottani országban nem szokás, akkor is), a kinti magyar pedig nem hajlandó elfogadni tőlünk borravalót.

Hát, így.

 

Kategória: Nincs kategorizálva | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.