… volt Sebestyén Márta, egy igazi, egyedülálló jelenség a magyar zenei életben. Több mint harmincéves pályafutása alatt minden díjat elnyert, amit csak lehetett, ám neki sem a pénz, sem a hírnév nem fontos. Hivatásán kívül a családjának él. Két tizenéves fiúgyermek édesanyjaként különösen fontosnak tartja az emberi értékek átadását, a szépre-jóra nevelést.
„Egy kicsit meg is ijedtem – folytatta az énekesnő -, hogy mi az ördögöt fogok énekelni, hát azt se tudom, hogy kik lesznek ott. Mindenféle előzetes nélkül betódult oda öt zenész, csak arra emlékszem, hogy a basszusgitáros jamaicai volt. És akkor ők ilyen ‘zenei szőnyegeket’ adtak, úgy mondták, hogy ‘carpet’, ‘we’re giving you a carpet’, és akkor arra elkezdtem énekelni. Érdekes, hogy, ami legelőször eszembe jutott erről, az a ‘A Tiszáról a Dunára foly a víz’ kezdetű moldvai csángó dallam volt. Időnként átvette valamelyik hangszer, elkezdett improvizálni, akkor én fújtam egy-egy, két-három sort furulyán, majd megint folytattam egy versszakkal, és a végén egy olyan nyolc perces szám kerekedett ebből. És mintha tudtuk volna, hogy vége, egyszerre hagytuk abba. Utána percekig csönd, majd Peter Gabriel megszólalt: angyal szállt át a termen. És azt mondta, hogy az lesz a címe: ‘Folyók’, és erre döbbenten kérdeztem tőle, hogy honnan tudja, hogy én tulajdonképpen erről énekeltem: ‘A Tiszáról a Dunára foly a víz, hát Te kedves kisangyalom minek sírsz…’.
Az érzések így a zenén át annyira egyértelműek, hogy nem kell ezt agyonragozni.”
Műsorvezető Kelemen Gábor.
Örömmel osztottam meg gondolataimat és kedves zenéimet a Civil Rádió hallgatóival – köszönöm az érdeklődést, a lehetőséget, az empatikus kérdéseket,
jó volt a „Tűzhely” körül beszélgetni.
Kívánom, hogy sokáig zengjen a „szó”, és a lélek a rádió hullámhosszán!
Szeretettel: Sebestyén Márta
(a száguldó pacsirta)
