Listen

Így éltünk itt – közösségi archívum. Magyarország, 2010-2026

„Köszönjük, hogy jelentkezel, és a saját történeteddel hozzájárulsz az ’Így éltünk itt’ közösségi archívumhoz. Célunk, hogy minél többféle személyes történetet gyűjtsünk össze, így őrizve meg az utókor számára, hogy milyen volt a mindennapi élet Magyarországon a NER 16 éve alatt.”
Ezzel a felhívással jelentkeznek a pár napja elindult új Facebook oldalukon Váradi Luca és Kohut Tamás, mindketten szociológusok.

„Az archívum létrehozásával az a célunk, hogy a személyes történeteket kutatói alapossággal gyűjtsük össze és tegyük hozzáférhetővé” – írják ugyanők induló FB oldalukon

A friss kezdeményezésről a Civil Rádió délutáni kulturális magazinjában beszélgettünk Lucával.

Az interjút Péterfi Ferenc készítette

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Többen vannak, mint ahogy gondoljuk. És hogy nagyon kevés az igazán hatékony program, segítség, szolgáltatás, ami igénybe tudnak venni. – Azt mondtad, hogy többen vannak. Mihez képest? Egyáltalán mit lehet tudni, hogy mennyi ember bántalmazott ma Magyarországon? … – A szerencsénk az, hogy amit egyébként nemzetközi statisztikákból is tudtuk, mert erre Magyarországon célirányosan 98 óta nem volt kutatás, most viszont 2012-ben készült egy egész unióra érvényes reprezentatív felmérés. És az megerősítette azt, amit tudtunk, hogy csak fizikai erőszakban minden ötödik nő érintett az élete során. – Az pokoli sok. – Az húsz százaléka a nőknek. – Ez csak a fizikai és akkor ezen túl van a lelki erőszak, van a szexuális kizsákmányolás, a gazdasági erőszak. Ezek általában össze is függenek. Egymásra is épülnek. De nagyon nagy számokról beszélünk. Nagyon nagy a látenciája, amiről nem tudunk, ami nem kerül soha a rendőrség látókörébe, soha nem lesz belőle büntetőügy. – Ez hazai szám vagy európai uniós? – Ez a tizenkilenc-húsz százalék az magyar adat. Minimális, egy-két százalékos eltérések vannak az uniós országokban. Az érintettség szempontjából, ami egy óriási különbség például az ölések száma, ami egy szintén tízmilliós országban, mint például Svédország, tizenöt-tizenhat nőt veszítenek el évente párkapcsolati erőszakban, a magyar szám inkább a hatvanhoz közelít. – Évente?  – Évente. – Pokoli nagy szám. – Az ellátó rendszerben rejlik a különbség, illetve a hatóság reakciójában, gyorsaságában és szakszerűségében. Svédországban nem jutnak el az elkövetők az ölésig. Sokkal hamarabb megállítja őket a rendszer. – Tehát nálunk egyrészt a reakció is lassabb, meg az ellátás is hiányosabb… – Abszolút. Hiányosabb, szakszerűtlenebb, lassabb.”
Mit nem veszünk észre? A nők elleni erőszakról és a bántalmazó kapcsolatokról Hoffmann Krisztával még 2015. december elején a Civil Rádióban beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Ezer sebből vérzik a dolog, ugyanis még korábban a megelőzésre, a családsegítés révén azokra a gyerekes családokra is tudtak koncentrálni, ahol még nem volt nagy baj, vagy egyáltalán csak kisebb problémák voltak, de megelőzéssel, meg különböző prevenciós programokkal tudtak segíteni. Ez visszább szorult és a koncentrálás a nagyobb problémával küzdő családokra van, hiszen ezeknek a száma jelentősen megnövekedett a korábbiakhoz képest. A szakemberek száma, akik velük foglalkoznak, pedig lecsökkent. Óriási fluktuáció állt be, létszámhiány van, ezért csak a legnehezebb, legnagyobb problémával küzdő családok gyerekei sorsára, figyelésére, segítésére van ma már kapacitás. A családsegítés, amely korábban egy külön intézményben volt, ugye egyik változás az, hogy összevonásra került a családsegítés és a gyermekjóléti szolgálat. A családsegítés az majdnem hogy megszűnt. Alig van már olyan nem gyerekes család, vagy olyan gyerekes család, ahol még nincsenek különösebb problémák. Ahol egy-két gondozási folyamaton esnek keresztül, egy hosszú, szoros támogató folyamaton esnek keresztül ez a család, hogy ne is vessze el a lakását, ne is vessze el a gyerekét, hogy működőképes maradjon. Ezekre rendkívül kevés kapacitás jut. És maradnak az egyre nagyobb számban előforduló súlyos esetek, ahol tényleg a gyermek tragédiákat kell sok esetben megelőzni. Vagy azt (kell megelőzni), hogy a gyerekek ne kerüljenek még mélyebb helyzetbe. vagy esetleg még meg lehessen akadályozni, hogy ki kelljen emelni a családból a gyerekeket. Ezekre való odafigyelés van ma már szinte csak a gyermekvédelemben. És ez, mint mondtam, a védelembe vétel, ami hatósági intézkedéssel ugye érint vagy huszonötezer gyermeket. És akkor ott vannak még több százezren a mélyszegénységben, akiknek óriási nagy segítségre volna szükségük, hiszen tízezer számra vannak, akik már nem fejezik be az iskolát, szakma nélkül kezdik meg az életüket. És ez egy óriási nagy probléma ma Magyarországon. Hogy egy részről van a szakemberhiány, másrészről pedig ott van tízezer számra gyerekek, akik kikerülnek az iskolából, mindenféle képzettség, szaktudás nélkül.”
Takács Imrével, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete elnökével a gyermekvédelmi alapellátás helyzetéről a még 2018. júniusában a Civil Rádióban elhangzott beszélgetést ismételjük meg.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Mindannyian látjuk, hogy milyen volt a rendszerváltozás előtti Magyarország és látjuk azt, hogy az azóta eltelt két évtized Magyarországon. És nyilvánvalóan nagyon sok változás történt. Az oktatás és az egészségügy az a két igazán kiemelt terület, szerintem, ahol folyamatos értékcsökkentés, értékrombolás zajlik. Ami azt jelenti, hogy mind a szabályozókban, mind a két nagy területre fordított forrásokban, mind pedig az ehhez szükséges emberi erőforrásokban, én úgy gondolom, hogy itt komoly mértékű minőségromlás zajlik. – Veszélyeset mondasz, mert azt mondod, hogy rosszabbak a tanárok, mint régen? – ez csak ennek egy része bizonyos szempontból. Én arra gondolok konkrétan: Nyilván az oktatásban szükség van arra, hogy – főleg azok, akik fejlődő fiatal embereket, fiatal lányokat nevelnek, okítanak, mondjuk a pedagógusok – ha nincsenek kellően felkészült, motivált, jó szakembergárda. Teljesen mindegy, hogy a bölcsödétől egészen az egyetemi katedrákig megyünk. De ha nincsenek megfelelő pedagógusok, akkor azt gondolom, főleg az átalakuló összetételű magyarországi fiatalságon belül, előbb-utóbb eljutunk arra a pontra, hogy bizonyos feszültségek, amik várhatóan folyamatosan jönnek majd elő, arra nem lesznek jó megoldások.”
„Rossz séma az, hogyha azt mondom, az én fiatalkoromat, tehát amikor a nyolcvanas évek, a rendszerváltás idején általános iskolás, majd középiskolás voltam, összehasonlítani a mai időkkel. Nem lehet azt mondani, hogy bezzeg az én időmben milyen jó tanárok voltak, és mi milyenek voltunk. De a mostaniak pedig teljesen nem olyanok, mert ez sincs a suliban, meg az sincs a suliban. Tehát a szakmai gárda csapni való, a gyerekeket pedig meg kell nevelni. …- – Valami csak történt… Azt mondod, hogy megváltozott valami…? – Sommásan: Szerintem igazán nem változott semmi. Szerintem nem lettek jobbak a tanárok, nem lettek rosszabbak a tanárok, nem lettek rosszabbak a diákok és nem lettek jobbak a diákok.”
„Nem módszer, nem kommunikációs eszköz és nem megoldás, hogy beront a szülő és lerendezi a tanárt. Vice versa, amikor a tanár egész egyszerűen nem tud szót érteni, vagy nem találja meg azt a csatornát, ami nem vezet odáig, hogy bejöjjön a szülő.”
Még 2010. január közepén Ignácz Józseffel, a Rádió C akkori főszerkesztőjével és Forgách István romaügyi szakértővel a Civil Rádióban a cigány fiatalokról és a nemzedéki átörökítésről beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Már beépül a magyar jogrendszerbe minden olyan intézmény, jogszabály, szabályozás, ami a gyerekkereskedelmet szabályozza. – Szabályozza vagy tiltja? – Nyilvánvalóan tiltja. Én itt egy kicsit az elején belemennék ebbe a definíció problémájába. Ugyanis szerintem a hallgatók, vagy a hallgatóknak egy jó része, valószínűleg ha azt a szót hallja, hogy gyerekkereskedelem, akkor felmerülnek olyan dolgok benne, hogy nem tudom, a szegény országokból eladják a gyerekeket pénzért gazdag országokba és ott adoptálják őket. Vagy valami hasonló dolgok jutnak az eszébe. De mondjuk az, hogy például gyerekprostitúció, az nem biztos, hogy rögtön eszébe jut valakinek erről a fogalomról. Miközben mondjuk a Magyarországon a legfontosabb, vagy a legpregnánsabb példa a gyerekkereskedelemben az a tizennyolc alatti gyerekek prostitúciója.”
„A lányprostitúció azért az elmúlt években rettenetesen megnőtt. Akár a hazai, de a külföldi is. – Ezt honnan lehet tudni? …- Hát nem a statisztikákból, a bűnügyi statisztikákból tudjuk, mert elsősorban a gyerekekre vonatkozóan, de a felnőttekre vonatkozóan is, bizonyos dolgokat ott is tilt a törvény. A gyerekek esetében teljes mértékben a gyerekprostitúció minden formája tiltott… Tegyük helyre a fogalmat, a hallgatók szerintem gyereknek a tizennégy év alattiakat gondolják. De a törvény szerint tizennyolc alatt mindenki gyereknek számít. … Mindenféle intézmények máshogyan definiálják a maguk számára, miközben törvényileg tizennyolc év alatti a gyerek. De ugye sokszor valóban a tizennégy és tizennyolc közöttieket már fiatal korúnak tekintik. Miközben ilyen jogi kategória ebben az esetben nincsen. … A bűnügyi statisztikák nem mutatják meg azt, hogy milyen mélységű és milyen kiterjedésű a jelenség. Ugyanis évente pár esetet regisztrálnak, ami azt jelenti, hogy pár esetben indul eljárás vagy történik ítélet egyáltalán. Ez a pár eset évente négy-öt-hat esetet jelent. Ilyen szintre kell gondolnunk, miközben településenként, egyes régiókban tényleg ilyen százas nagyságban vagy akár több, még magasabb…”
„Uniós direktívában is szerepel, hogy amennyiben gyanú merül fel – emberkereskedelemről, gyerekkereskedelemről van szó – abban az esetben a rendőrségnek nyomoznia kell. Na most már itt megbukik a dolog, mert a rendőrség nem nyomoz. – Mert nincs gyanú? Vagy miért? – De, gyanú az van, ugyanis nagyjából mindenki tudja, hogy mi zajlik. Tehát tudja a rendőrség, tudják az intézmények. Nagyon sok áldozat a gyermekvédelemből kerül ki. Tehát a gyerekotthonokból, nevelőszülőktől stb. Tehát az intézményrendszer az nagyon erősen érintett ebben a dologban. …. Interjúztunk ezekkel az intézményekkel és mindenki elmondta, hogy igen, tudjuk. Tehát tudjuk, hogy a kislányokat ott várják a stricik az intézet előtt, tudjuk, hogy beültetik az autóba. Megkérdezzük, hogy igen, akkor miért nem tesznek feljelentést. Akkor többféle válasz van. Az egyik az, hogy hát nincs bizonyítékunk. Mire? Hát most mondta, hogy ott áll az autó? – És? – Az neki nem… Azt is szokták mondani, hogy önkéntesen… – Gyerekekkel kapcsolatosan ha önkéntes, akkor is bűntett… igen ez különbözteti meg a felnőtt prostitúciótól.  Tehát a gyerekek esetében, a gyerekkereskedelem a kényszerítés és a kizsákmányolás fogalmai tartoznak ide. Tehát ha belegyezett is, az nem változtat a jogállásán.”
Sebhelyi Viktóriával, Vidra Zsuzsannával és Katona Noémivel még 2015. januárjában a Civil Rádióban a gyerekkereskedelemről beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„A legfontosabb a kíváncsiság. Azt gondolom, hogy engem ami talán jó szakemberré tett, hogy én hiába tizenöt éve dolgozom a terepen, még mindig kíváncsi vagyok. És minden egyes újabb kliensemet úgy fogadom, hogy nem egy sémában gondolkodom. Ja, hát ez hasonlít a Mariska esetére, akkor neki is azt mondom, hogy szedjen hangyát. Hanem tényleg érdekel. Mindig van újabb és újabb történet, és mindig újabb és újabb dolgokat tanulok én is.”
„- Te tudod, hogy mikor jó egy család? – Én tudom, hogy mikor jó az én családom. – A tiedé? – Igen. Azt gondolom, hogy akkor jó egy család, hogy akik benne élnek, azok jól érzik magukat, és alapvetően készek arra, hogy egymásért megtegyenek dolgokat, hogy egymásért fejlődjenek. Nem akkor jó egy család, ha nincsenek konfliktusok, ha nincsenek krízis időszakok, ha soha semmi nem történik, mert olyan nincsen. Akkor működik egy család, akkor jó egy család, ha működik. És a működés az egy olyan dinamikus történet, amelyben rugalmasan súrlódnak is az emberek, de nem törnek és nem megjavíthatatlanul sérülnek. El tudják fogadni azt, hogy hibázhatunk. Ahol el tudom fogadni a saját hibámat, és másikat is el tudom fogadni a hibájával együtt, még akkor is, ha haragszom rá.”
Regős Judittal, Te nem születtél anyának címmel, tabuk nélkül a családdá válásról 2016. április elején a Civil Rádióban beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Egy héten háromszor vagyok, délután kettőtől öt-hat óráig. Ott vagyok, de szükségük is van a gyerekeknek rám. Nekem meg őrájuk van szükségem. Mert nagyon sok szeretetet kapok tőlük. Erőt tudnak adni, hogy a mindennapokat tovább tudjam vinni.”
„Bemegyek az Erdélyi iskolába, olyan sok rosszat mondanak róla. De tényleg ez a hír járta. Én meg fogom magam, és ha ott vannak igazi, elesett gyerekek. Itt ugye nekem a származás az nem nagyon működött, mert énnekem mindegy milyen gyerek. Gyerek kész. Soha nem néztem, hogy vajon ez (a gyerek) cigány, vele különlegesen bánok, mert én is az vagyok. Vagy ez a magyar gyerek… Nem, itt minden gyerek egyforma számomra.”
„Vannak olyan gyerekek, például olyan suhancok, tizenkét évesek, akiknél teljes mértékben vagy valamit megtanultak, vagy tehát olyat a felnőttektől, vagy mit tudom én, barátoktól tanultak, amit nem kellene nekik csinálni. És ugye ez a suhancosságban benne van, hogy semmit nem néznek, öntörvényűek, tehát minden megy úgy, ahogy ők akarják. De. Nem tudom, érdekes módon, én hetedik éve vagyok itt velük, de ha én szólok a legrosszabbnak is, hogy gyere ide, és szépen szólok neki, akkor szépen válaszol. Megáll. Tessék Rozi néni. És megteszi a dolgaikat. Vannak olyan gyerekek is, akik magukba zárkóznak, nem szólalnak meg. Ott is lehet valami lelki trauma.”
Csámpai Rozi festőművésznő – amikor csak teheti, gyerekekkel foglalkozik. Vele 2011. november elején a Civil Rádióban beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„- Ha nyugtalan a világ, akkor miért kell más világot teremteni az iskolában? Miért van szükség a békére? – Azt gondolom, hogy egyáltalán tanulni tudjanak a gyerekek, ahhoz nagyon fontos, hogy biztonságban érezzék magukat. Ne bántsák egymást, ne bántsák a pedagógusok őket, vagy ők a pedagógusokat vagy a szülők a pedagógusokat. Tehát az összes konstellációt fel lehetne sorolni. Egyrészt a tanulást nehezíti, hogy ha bántás van a közösségben, másrészt nem azzal tudjuk nevelni a gyereket az életre, hogy a bántalmazást engedjük, mert az életben is ez van. Hanem pont, hogy megtanítjuk őket, hogy ez ellen fellépjenek.”
„A konfliktus abszolút az élet része. Azt gondolom, hogy ezt nem kell kiirtani. A konfliktusokat kezelni kell, megtanulni kulturáltan rendezni. Nem cél ezeket megszűntetni. Nem is lehet. A bántalmazást kell, a bullyingot (ez az angol kifejezés rá), ami a hatalommal való visszaélést jelenti egy közösségben, egy vagy több személy részéről. Ami azt jelenti, hogy a másikat rendszeresen, szándékosan, az erőfölényt kihasználva – ami számtalan dologból eredhet –próbál hatalmi pozíciót fenntartani.”
Békés iskolák békétlen időkben címmel a Civil Rádióban 2019. március végén Ádler Katalinnal beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Én tizennyolc éves koromtól huszonhat éves koromig aktív szerhasználó voltam. Részt vettem egy kilenc hónapos drogterápiás kezelésen. Ott akkor leálltam. És utána választottam a segítő pályát, mint hivatást. Utána szociális munkás lettem. Tehát az alapvégzettségem az szociális munkás. És egy évre rá, nem, most már két éve vagyok intervencionista. De mi is ez? Tulajdonképpen egy speciális szakterülete az addiktológiai ellátásnak. Ez lényegében azt jelenti, hogy intervencionalistaként az a feladatom, hogy segítsem a családokat abban, hogy a kezelés gondolatát elutasító szerettüket kezelésbe juttassák.”
„Fontos az, amit mondasz, hogy fontolgatnak. Ők érzik, hogy az, amiben vannak, az nem jó. De a környezet sokkal előbb szeretné már azt, hogy ők kimondják, igen, függő vagyok, és igen, vállalom a kezelést. Ez általában nem következik be. Az intervencionalistának az a feladata, hogy a család bevonásával ezt a folyamatot szakszerűen menedzselje, felgyorsítsa. Hogy el tudjuk érni, hogy a függő vállalja a kezelést.”
„Aki egy olyan családban nőtt fel, ahol a szülei rendszeresen használtak (alkoholt, szereket), ott nagyon markánsan megjelenik a problémáknak a tabusítása. Nem lehet beszélni semmiről. Minden titok. Mindent el kell hallgatni. Tehát van egy énvédő mechanizmus, hogy igazában nincs is gond. És ezek a gyermekek aztán úgy nőnek fel, hogy ezt tovább viszik a felnőtt életükbe is. Tehát tulajdonképpen a saját, belső működésmódjukra, problémákra nem látnak rá. Ez úgy el van falazva. Mert nekem a látszatot kell tartanom. És ugye ez például akadályozhatja azt, hogy én észrevegyem, hogy most egyébként az utóbbi napokban nagyon megszégyenültem. Úgy érzem, hogy kiszolgáltattam magamat valakinek. Ugye ez nem tudatosult bennem. Ő csak azt érzi, hogy három nappal később ihatnékja van. És azt mondom, hogy hát igazában nem történt semmi. Mert azt nem látja, nem akarja látni, hogy megalázták a munkahelyén.”
Gyerekek a függő családban címmel Dudits Dénessel a Civil Rádióban a 2019. október elején beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Magyarországon lakhatási válság van. Emiatt nagyon könnyű utcára kerülni, de onnan újra lakhatáshoz jutni szinte lehetetlen. De lehet-e a hajléktalanná válást mérsékelni a bírósági gyakorlattal? És ha igen, milyen módon? Erről szól az Utcajogász frissen megjelent kötete, amely az Emberi Jogok Európai Bíróságának ingatlankiürítésekkel kapcsolatos ügyeit szemlézi.

Az Utcajogász Egyesület kötetet jelentetett meg Esettár az Emberi Jogok Európai Bíróságának ingatlan-kiürítésekkel kapcsolatos gyakorlatához címmel. A könyv hiánypótló, hiszen ilyen esettár eddig nem jelent meg magyar nyelven. A kötet kiadásának célja, hogy az ügyvédek és a bírók hazánkban is ismerjék a strasbourgi bíróság gyakorlatát, és az Emberi Jogok Európai Egyezményére hivatkozva építsék be azt a magyarországi bírósági gyakorlatba. A bemutatóesemény létrehozásában a Res Iudicata Egyesület közreműködött.

Erről beszélt Dr. Molnár Noémi Fanni, az Utcajogász önkéntese, a kötet egyik szerzője a Civil Rádióban.

A riporter: Görög Mása

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Az európai értelemben vett ifjúságügy, amikor a fiatalt nemcsak a család részeként, nemcsak az iskola részeként, hanem valami önálló felnövőként próbáljuk meg észrevenni, vagy észlelni.”  „ …tehát ami a fiatalokra fókuszál, az ő problémáikat próbálja meg megérteni, és azt is ezek közé érti, hogy a fiatal nemcsak egy-egy intézményrendszer, vagy mondjuk a családnak része, hanem egy önálló entitás is, amelyik fogja magát … és felnő.”
„Kétség kívül a fiatal felnőtt kor után következik az a fajta felnőtt kor, amikor már az egyén biológiailag is, pszichésen is és társadalmi értelemben is éretté válik.”
„Itt azért egy nagyon érdekes – hogy mondjam – logikai tévedése az államapparátusnak, hogy az ifjúsági ügyekért felelős helyettes államtitkárnak feltétlenül huszonévesnek kell lenni.”
„Van egy erős kettősség. Tehát a közbeszédben sokkal több ifjúság van, mint tíz évvel, vagy tizenöt ével ezelőtt. A kutatási adatokhoz cikkek jelennek meg, polémia folyik, hogy a tizenhat éves korra levihető választójoggal pro és kontra érvek hangzanak el. Tehát a közbeszéd szerintem több ifjúságügyet kapott. A hivatal, az igazgatási struktúra azonban teljesen levetkőzte az ifjúsági világot, az ifjúságügyet.”
Nagy Ádámmal 2021. júniusában a Civil Rádióban arról beszélgettünk, hogy szükség van-e napjainkban az ifjúságügyre.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Békén kell hagyni az embereket, visszább kell vonulnia az államnak.”

Polgárosodás és civil társadalom – Magyarország a 2020-as években
Kovách Imre szociológus, egyetemi tanár a Civil Rádió Demokrácia MOST! című műsorának vendége

Kapcsolódó, de leginkább erősen átfedő fogalmak körüljárásával, mai értelmezésével foglalkoztunk a Civil Rádió Demokrácia MOST! című műsorának vendégével. Kisebb részben érintettük e fogalmak tudományos alapjait, esetenként a történelmi kialakulásukat, ám sokkal inkább a gyakorlati életünkben való jelentőségét, alakulását vettük előtérbe ebben a beszélgetésben.

E téma kapcsán mégis kikerülhetetlen kulcsfogalmak: az autonómia, az életmód alakulása, a kockázatvállalás, a (pozitív) individualizmus, polgári nyilvánosság, az öntevékenység képessége -bátorsága és hasonlóak, amelyek alakították a beszélgetés vonalát, s amelyek ezekből a nézőpontokból határozzák meg a közös életünket. Azt, hogy „hiányzik – de legalábbis gyenge a hazai társadalom közepe”, tehát az erős – azaz a biztonságot is jelentő középosztály. De mégis…

A jövőt latolgatva abban erősített meg Bennünket ez a diskurzus, s főként Kovách Imre gondolatmenete, akárhogyan is alakul a következő hónapokban-években a magyar társadalom; a kormányzás gyakorlatának jelentős változására, változtatására kell számítanunk, a mostaniakhoz képest.

A Demokrácia MOST! műsor vendége Kovách Imre szociológus, kutató; házigazdái Péterfi Ferenc és Sain Mátyás voltak a Civil Rádióban.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Az előző adásokban bemutattam egy ökokertész házaspárt, akik Pilisszántón permakulturás művelésű kertet alakítottak ki.  Akkor Révész Rita beszélt a dúsan burjánzó növénytársulásokról és ismertette az egyes fajták konyhai felhasználását.

A következő adásban MATYI ISTVÁN felidézte a kertépítés és vegyszermentes művelés tapasztalatait.

A felvétel mostani, befejező részében táplálkozásélettani szakértőként arról beszél, hogy a természetes körülmények között termelt élelmiszerek tápanyagai hogyan hasznosulnak az emberi szervezetben – vagyis válaszol arra a kérdésre: mi a mikrobiom?

A riporter: Áment Zsóka

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A lézer és a polarized fény alapjait Albert Einstein fektette le már 1917-ben.  Az első készüléket 1960. május 16.-án hozták működésbe.

Ugyan a gyakorlati hasznát akkoriban még nem igazán értette senki, de az idő a lézert igazolta, és mára tényleg nélkülözhetetlen eszközévé vált a mindennapjainknak. A kemény lézerek, a sebészeti lézerek 1965-ben jelentek meg. Az orvoslásban, a gyógyításban és a szépségiparban is jelentős fejlődés hozott a lézer. Az elmúlt évtizedekben az univerzumban több helyen találtak természetes lézereket: a Mars és a Vénusz légkörében található, a napsugárzás által gerjesztett szén-dioxid felerősíti az infravörös fényt, és az univerzum gázfelhőiben is megfigyelhető a jelenség. A legkiemelkedőbb magyar név a lézer történetében: Mester Endre (1903–1984) – A gyógyító lézer feltalálója.

Napjainkban, TEMESVÁRI RICHÁRD és munkatársai holisztikus szemléletükkel, a lágylézer készülékek otthoni segítését segítik a beteg emberek gyógyul.

Riporter: Torda Judit

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„A keresőoptimalizálás az a munka, amit azért teszel meg, hogy a Google – jellemzően a Google, de nyilván nagyon sok más keresőmotor is van, de alapvetően a Google-ra koncentrálva – a keresési találatok között a weboldal a legjobb helyen jöjjön. Ez nyilván azért fontos, mert egyébként hogyha ez nem így van, akkor nagyon sokat költesz hirdetésre a másik oldalon, ami a legtöbb esetben nem a legkedvesebb dolog.”
„Én most már leginkább ügynökségtulajdonosként funkcionálok, vagyis magát a szakmát nagyon-nagyon ritkán végzem, illetve csak tanácsadási szinten, mert eléggé számos az ügyfélkörünk és nem tudok én ott lenni mindenhol, hogy csináljam a dolgomat. Én inkább már egy más horizontot figyelek, és inkább a vállalkozás fejlesztésével foglalkozom, stratégia alkotásával, egyéb olyan dolgokkal, ami nem feltétlenül maradt a frontvonalon. De nyilván, ha frontvonalba kell beállni, és tanácsadást tartani – amit egyébként nagyon sokat tartok – akkor ott vagyok.”
„Én nem hiszek abban, hogy kell egy darab fej, aki mindent irányít. Annak vannak kis segédei. Én a katonai hierarchiában én nem hiszek egy cég viszonylatában. Én azt gondolom, hogy kell egy irányítási gerinc, egy folyamatrendszer, ami kiosztja a megfelelő felelősöknek a teendőit. És ilyen formán ugye, ha mindenki végzi a dolgát, akkor a nagy egész egyébként halad.”
Pál Zoltánnal a Civil Rádióban 2019. szeptember elején vele arról beszélgettünk, hogyan építette fel önmagát, hogyan vált a keresőoptimalizálással kiemelkedően – SEO – foglalkozó szakemberré.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Veresegyház talán az első olyan teleülés Magyarországon, ahol létezik a sajtóombudsman intézménye. Mi a funkciója és feladata a sajtóombudsmannak? Erről beszélgettünk Veresegyház sajtóombudsmanjával, Illésfalvi Péterrel a Civil Rádióban.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A NEM OKÉ egy országos antibullying kampány, amely a Darázs című díjnyertes színházi előadás hatására indult el. Gerlóczi Judit producer kezdeményezése a művészet eszközeivel, közösségi összefogással lép fel az iskolai zaklatás ellen. A kampány nemcsak láthatóvá teszi a bántalmazás problémáját, hanem konkrét eszközöket is kínál a megelőzéshez és a feldolgozáshoz – színházi előadásokkal, beszélgetésekkel, köztéri szoborral, közösségi programokkal és egy II. kerületi pilot projekttel. Üzenete egyszerű és egyértelmű: nem oké, ha fáj, és nem oké, ha hallgatunk…

Szabó András beszélgetése Gerlóczi Judit producerrel, a kampány alapítójával, vezetőjével.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Teljesen egyértelmű, legalábbis az én számomra, sokkal kevésbé vagyunk erőszakosak ma, mint száz, kétszáz vagy ötszáz évvel ezelőtt. És éppen emiatt, hogy sokkal kevésbé tolerált, sokkal nagyobbat kompromittál. Ez az egyik dolog. A másik pedig, hogy azért a tömegtájékoztatás – és ez közhely – mégis el kell újra és újra mondani, hogy abszolút felerősíti és felnagyít jelenségeket. Hiszen korábban ki-ki arról értesült, hogy a lakókörnyezetében történt valami balhé, vagy ha háború volt a közelben, de ilyen mértékben arról, – csak a mai hírekről beszélek -, hogy egy sofőr Egyiptomban lelőtte a saját munkatársait. Egyszer csak megfordult és elővett egy pisztolyt és lelőtte őket, mert megbántódott, hogy áthelyezték egy másik útvonalra. Ezt ugye soha nem tudtad volna meg, hogy ha Budapesten laksz, mert hogy jutott volna hozzád el a hír. És ebben persze benne van némi borzongás igény, részben pedig emiatt úgy tűnik, hogy sokkal több erőszakcselekmény van. Az iskolai erőszaknál pedig hát egyszerűen ott az egy rendkívül fontos, de nagyon keveset említett dolog, hogy nem az a baj, hogy liberális lett az iskola, egyáltalán nem lett liberális. Hanem az a fajta, nagyon szigorú és korlátozó, rideg keret az felbomlott, ami a gyerekeket korlátozta szabadságjogakban és nagyon kemény retorziókat alkalmazott: Nem alakult ki helyette egy értelmes rend, az esetek többségében. Most ugyanakkor hogyha az iskolai erőszakot történetileg nézzük, és az nagyon fontos. Akkor az megrendítő, hogy mondjuk a középkorban … iszonyatosan erőszakosak voltak a gyerekek az iskolában, egymást kidobták az ablakon…. elképesztő fizikai, lelki erőszakok, szexuális abúzusok voltak. Ehhez képest az, hogy ma a gyerekek nem bírnak magukkal az iskolában, az, szerintem egy jelenség. A lényeg mögötte az, amit persze sokan elemeztek már, hogy – erről sem beszélünk soha, hogy a tankötelezettség tizennyolc éves korig való kihúzása, vagy kiterjesztése, az egyfelöl egy nagyon nagyvonalú lépésnek tűnik az, ahogy több tudást és ismeretet adunk, de másrészt hogyha őszinték vagyunk, és nem kell cinikusnak lennünk, akkor azt is tudjuk, hogy ezeket a gyerekeket nem azért kell az iskolában tartani, mert tizennyolc éves korig tartósabb készségeket akarunk fejleszteni, hanem azért mert nincsenek munkaerőpiaci lehetőségek.”
Az iskolai erőszak ma már az erőszak magyarországi formáinak egy jellegzetes jelensége. Herczog Máriával a Civil Rádióban 2010. júliusában erről beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Előfordulhat-e, hogy egy kultúra, egy nyelv eltűnik?

Mit jelent „a birodalmak átszármazása”?

Min múlik egy-egy társadalom ereje: a gazdaságon? A népességen?

Szándékos lehet-e a döntéshozók részéről a népesség korlátozása?

Megvédhetnek-egy kultúrát, egy nyelvet, akik nem abban élnek?

Lehet-e nyelvet, kultúrát feltámasztani?

Miért alakult ki és hová vezet, hogy a korábbi tapasztalatokat kevéssé becsüljük?

Mit kezdjünk az elavultnak látszó tanáccsal?

Törvényszerű, hogy a mindenkori hatalomgyakorlók veszélyt éreznek a szaporodásban, az új nemzedékben?

Igaz-e, hogy ott csökken a szaporulat, ahol a létfenntartást veszélyben érzik?

Mi múlik a létszámon? Egy ország státusza függ-e a népességtől?

A létszám a fontos, vagy a szaporodási arány?

Veszélyben van-e a magyar nyelv, a magyar kultúra? Mit mondanak erről a mai adatok és mit mutat a tendencia?

Hogyan működik, hogy a magyar kultúra – mint befogadó közösség – sokféle csoportot asszimilál?

Téglásy Imrével, az Alfa Szövetség alapítójával és vezetőjével beszélgettem.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„- Kíváncsiak voltak rád a többi kollégád? – Talán kíváncsiak voltak minden új módszerre. Azt látták, hogy a korábbi módszerek abban a lakótelepi közegben – 1990-et írunk – nem működnek. Azt látták, hogy a klasszikus frontális oktatatás módszerei kudarcra vannak ítélve abban a posztszocialista lakótelepi környezetben. És egy nagyon erős iskolavezetői támogatást kaptak ehhez időben, pénzben, hozzáállásban, technikában, mindenben támogatta az iskolavezetés. Elkezdtünk rendezvényeket csinálni a gyerekeknek. Kezdtük az egész iskolát érintő igazi nagy rendezvényekkel. Szüreti bál, vagy disznóölés egy lakótelepi iskolában reggel hatkor… Nagy szerencsére a szülők nagy támogatást adtak ahhoz. Hiszen nekik még otthonról voltak emlékeik ehhez. És fülön fogva elhozták a gyerekeiket. Reggel hatkor visított a malac az újpalotai visszhangos lakótelepen. … az igazgató elképzelése szerint pozitív élményeket (kell) adni a gyerekeknek. … Nagyon kellemes volt. Nagyon hamar eljutottuk oda, hogy a gyerekek kivegyék a részüket ezeknek a programoknak a létrehozásában. Én nagyon hamar meguntam, hogy a nyolcadikos fiúk megálltak hátul, karba tett kézzel, és hangosan mondták, hogy ezt nem így kell csinálni. Ezt ők mennyivel jobban tudják. Nem volt jó a zene, nem volt jó a díszlet, semmi nem volt jó nekik. A meglepetés akkor ért minket, amikor én lejöttem a színpadról és karon fogtam. Gyere föl, barátom. Már a következő héten te fogod csinálni. Mutasd meg, hogy te hogyan csinálnád. És itt vált egy aktív cselekvő részvétellé a dolog. A korábban passzív szemlélőből, és emiatt teljességgel elutasító szemléletet, itt sikerült megváltoztatni.”
Bányai Sándor kalandpedagógussal a munkájáról a Civil Rádióban 2011. március 15-én beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

2026. február 04-én ellátogatott az Emberszint – aTér stábja a XVIII. kerületbe, a Lőrinci Gondozóházba.
Csodaemberek, Csodainterjú.
Hálásak vagyunk Martinek-Kelemen Borinak, valamint a Ház 3 lakójának, hogy interjút adtak Nekünk.
Meséltek a Házban zajló életről, a foglalkozásokról, valamint egy nagy álomról, ami éppen a mai napon valósult meg.
Boriék hálásak minden felajánlásért, önkéntes munkáért, és az Adó 1% felajánlásokért is.
Köszönjük, hogy itt lehettünk,
Botlik Zsuzsa és Madarász Máté

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

(FI):„Rengeteg helyen tapasztaltam azt, hogy a roma közösségekben az iskola hibáztatható azért, mert gyerekek iskolai előmenetele nem úgy történik meg, ahogy. Odáig nem jutnak el sok helyen, hogy ez azért történik, mert szegregált oktatás van vagy sem, vagy jó-e a tanárok minősége vagy sem. A mostani roma szülők nagy része abban a rendszerben járt iskolába, meg esetleg a nagyszülők, ahogy gyakorlatilag én is végeztem. Ott az iskola nagyon sok dologra, akár a családon kívül is megoldást jelentett, tehát tudott olyan hozzáadott értéket adni, ami kicsit több is volt, mint maga az oktatás. Sok helyen, én úgy vélem, hogy a roma közösségek még mindig elvárják bizonyos szempontból az iskolától. Az iskola oldja meg. Erre viszont az iskola képtelen. Ebből jönnek sok esetben a konfliktusok. Az iskola nem tiszteli a roma közösséget, a roma közösség nem tiszteli az iskolát. Ugyanakkor, ha tudnék ilyen embereket, és kimondottan cigány embereket, pont azért, mert… hogy fogalmazzak? tehát pont az az elem jelenne meg az iskolában, ami közvetíteni tudja a roma érdekeket, illetve magát az iskolát vinné vissza a roma közösségbe, én ezt fontos elemnek tartanám. – Fogalmazzuk meg, mi az a többletelem? Ez módszertani kérdés, vagy szociokulturális kérdés?  – egyszerűen fogalmazok, jobb érzés lesz a roma közösségben úgy bemenni és megbeszélni az osztályfőnökkel a gyerekkel való problémát, ha van mondjuk egy cigány iskolaigazgató helyettes. Mondtam egy egyszerű történetet, aki tisztában van az ottani cigánygyerekek gondjaival, problémáival, a cigánysor problémáival, bármi egyébbel. … (SzA): – Keresem a hiteles szereplőt, … keresem, hogy mik a hiteles összetevői. És azt mondod te, hogy az a hiteles ember, akit a helyi Rostásné, Lakatosné elfogad? Te mit mondasz erre?  (ME): – Mi az alapítványnál azért küzdünk, hogy integrált iskolák legyenek. Tehát a roma és nem roma gyerekek együtt tanuljanak az iskolában. Ha egy roma pedagógus vesz át egy mondjuk cigány osztályt, azzal szerintem annyira nem lehet megoldani az integráció kérdéseit. Akkor többet tudna tenni a roma pedagógus, ha egy nem roma osztályban vagy egy vegyes osztályban tanítana. És nem roma gyerekek látnák azt, hogy cigányokból is lehet pedagógus, vagy lehet orvos vagy ügyvéd vagy bármi más, hogy ha megkapja a megfelelő minőségi oktatást.”
2010. május közepén a Civil Rádióban a cigány fiatalok és az oktatás témájában Mohácsi Erzsébettel és Forgács Istvánnal beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Gerlóczi Judit producer a Darázs című díjnyertes előadás hatására indította el a NEM OKÉ országos antibullying kampányt, amely a művészet eszközeivel, közösségi összefogással lép fel az iskolai zaklatás ellen.A NEM OKÉ ma már a színházi előadás mellett, köztéri szoborral, társasjátékkal, online és fizikai közösségek teremtésévelés egy január 28-án induló 2. kerületi pilot programmal hívja fel a figyelmet arra, hogy az iskolai zaklatás szinte mindannyiunkat érint, közösen kell fellépnünk ellene.

Vendég: Gerlóczi Judit, a kampány alapítója

Műsorvezető: Dudok Dávid

kép forrása: https://www.deltaprodukcio.hu/nemoke/

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Interjúnkban Nagypál Szilárd mérnök, négy gyermekes édesapa mutat egy őszinte képet, egyben vonzó példát a nagycsalád és a férfilét Krisztus-központú megéléséről.

Készült a Magyar Evangélikus Rádiómisszióban 2025-ben.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A zalai falvak és Európa perspektívái – Az új KOVÁSZ

Több éves programszakasz zárásához érkezett a Zalai Falvakért Egyesület, s az összesítést, az európai perspektívát általuk megcélzó program megismerését próbáljuk a Civil Rádió Demokrácia MOST! című műsorában megbeszélni, megérteni.

A rendszerváltás időszakában alakult Zala kisfalvainak összefogásaként az Egyesület. Civil szervezetek, helyi önkormányzatok (bár akkor még tanácsok voltak a közigazgatás helyi egységei) érezték, hogy esélye formálódik az önálló szerepvállalásnak, a helyi erőforrások összegyűjtésének, az egymásrautaltságnak, a közösségi cselekvési folyamatoknak a megyében és környékén.

A beszélgetésben Szeder Kummer Mária az egyesület vezetője és Horváth Zsuzsa foglalják össze ennek az összefogást teremtő szervezetnek a szakmai történetét. Szó esik az önrendelkezés lehetőségének az akkori években korán megérzett esélyeiről, a kistelepülések párbeszédének a szorosabb kialakításáról, az országban sokfelé elindult falugondnoki rendszer erőteljes kiépítéséről, a falvak és a zalai emberek életének az erőteljes átalakulásáról. Képzésekről, konferenciákról, információ közvetítésről, a nők munkavállalásának segítéséről.

Sokféle változás megélésének a segítéséről, az őslakosság és az egyre erőteljesebb számú beköltözők közötti viszony és párbeszéd segítéséről. Az életmód erőteljes átalakulásában a Zalai Falvakért Egyesület igazi közösségi szerepvállalásairól – amelyekben a belátás, a változás türelmes segítését, új tapasztalatok kimunkálását és közössé válását is segítette ez a szervezet.

A Civil Rádió műsorának házigazdái Péterfi Ferenc és Sain Mátyás.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A Lélekhangoló vendége a 90. életévéhez közelítő Asbóth Lászlóné Erzsi néni volt. Misszionáriusnak készült, akit Isten végül lelkészfeleségként hívott el szolgálni férje mellett.
Gyermekként, majd férjével a háború idején és az azt követő évtizedekben megtapasztalt sok nehéz és csodás életeseményt, amelyek között Isten tartotta meg őket.

Készült a Magyar Evangélikus Rádiómisszióban 2025-ben.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Az okkultizmus hatásairól, betegségek mélységeiről, felépülésről és Krisztusban való megerősödésről számol be nekünk Kovács Viktor tanúságtételében.
Viktor testnevelés tanár volt, jelenleg edző, az evangélikus cigány-misszió szolgálója. 2024-ben a transzplantált sportolók között komoly versenysikereket ért el, mindezt Isten dicsőségére testi-lelki gyógyulásáért.

Készült a Magyar Evangélikus Rádiómisszióban 2025-ben.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Tóth Károly egy évtizede szolgál a soproni evangélikus gyülekezetben. A lelkész, egyháztörténész elhívása útjáról, a teológia és a történelem összekapcsolódásáról,
a hitkérdéseket boncolgató beszélgetések fontosságáról is szólt Győri Dávid missziói lelkész mikrofonja előtt.

Készült a Magyar Evangélikus Rádiómisszióban 2025-ben.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„…ez nagyon-nagyon nehéz kérdés, mert az, hogy jó iskola, nagyon nehéz definiálni. Tehát mit értünk az alatt, hogy jó iskola? Nekem az érzésem egy idő után – én tanítottam iskolában, tanítottam egyetemen, a nyelviskolában, mindenféle helyeken – az, hogy valami jó, azt általában úgy nézik Magyarországon, hogy kimeneti szabályozás van. Hogyha az óvodából sok gyereket felvesznek az általános iskolába, akkor az jó óvoda, ha az általános iskolából sok gyereket felvesznek a gimnáziumba, akkor… magyarul ez nem így működik, ez nem igaz. – Érdekes, a szülők azt szokták mondani, akkor jó az iskola, ha a gyerekem jól érzi magát az iskolában. – A szülők legnagyobb része, legalábbis az ambiciózus szülők azok úgy gondolják, hogy akkor jó az iskola, hogyha a gyerekük sikeres lesz. És a sikernek az egyetlen záloga – nagyon sok ember számára – az, hogy a továbbtanulásnak a kapui nyitva vannak, választási lehetősége van, hogy hová akar tovább menni.”
„…de én nem hiszem, hogy azok a jó iskolák, csak azok a jó iskolák, ahonnan a gyerekek nagy százalékban tovább tanulnak, mert mérhetetlenül sok olyan jó iskola van, aminek semmilyen fajta akadémikus lenyomata nincs, hanem amit az előbb mondtál, olyasmi van, hogy a gyerekek – hát, hogy jól érzik magukat, az egy dolog – de-de olyanfajta önismeretre, értékrendre, célokra jönnek rá. Tehát emberként lesznek többek. És nem a pontszámokban lehet mérni. És nálunk a pontszámokban és a jegyekben mérnek általában mindent.”
Enyedi Ágnessel a Civil Rádióban még 2017. januárjában beszélgettünk arról, hogy igazán mit is értünk mi jó iskola alatt és lehet-e jó iskolát csinálni.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player