Listen

„Magyarországon mindenféle ütést (verést) tilt a törvény, 2005 óta. Amióta az Európai Unió tagja vagyunk, tulajdonképpen minden ilyen típusú törvény összhangban van a többi európai állam jogaival. Gyakorlatilag nem lehet a gyerekeket megütni. Még akkor is (tilos megütni), ha … az emberek nem igazán veszik komolyan ezt a jogszabályt. – Nem csak azt látom, hogy nem veszik komolyan, hanem azt látom, hogy nem is ismerik ezt a jogszabályt. Voltak országok, ahol, amikor bevezették ezt a jogszabályt, hogy nem lehet a gyerekeket semmilyen formában megütni, akkor amellé társult egy információs kampány. Például tejesdobozokra írták rá, emellett szülőfelkészítő tanfolyamokat tartottak, más eszközöket adtak a szülők kezébe. Ott mérhető volt az eredménye annak, hogy bevezettek egy ilyen jogszabályt, és a gyermekek otthoni verése szignifikánsan csökkent.”
Egy verésre bátorító könyv kapcsán Varga Sabján Dóra pszichológussal 2017. júliusában arról beszélgettünk, hogy a verés lehet-e része a nevelésnek.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Jung valahol azt mondja, hogy képes volt előhívni egy alteregóját és tudott vele beszélgetni. Hipnózis állapotban is nem egy leírást olvashatunk arról, hogy igen csak fantasztikus dolgok történhetnek, korábbi életek hívódnak elő, megváltozik a nyelvhasználat, történelmi szereplővé lépnek elő a páciensek, ámbár ezek a korábbi életek mindig jelentős személyiségek, vagyis alighanem mi teremtjük őket.

Az alteregók megteremtése a disszociativitás lényege. Hogy ezek az alteregók mindannyiunkban vannak, ahogy azt Jung is képzelte vagy csak néhány embertársunkban, arról megoszlanak a vélemények, de talán fontosabb is, hogy akikben vannak, és felfedezi őt vagy őket, mit kezd vele.

A borderline személyiségzavarosoknál gyakran emlegetik, hogy jellemző lehet rájuk a disszociativitás, a skizofréneknél is, és végezetül létezik maga a disszociatív személyiségzavar is a maga abszolút jellemzőivel, mikor a kliens úgy érzi, hogy a testén különböző emberek osztoznak.

Ám jelentős különbségek vannak. A disszociatív beteg van a skála egyik végén, a skizofrén a másikon. A leírásokban ott van, hogy a köznyelv a skizofrén többes személyiségűnek gondolja, de ez tévedés. A skizofrén törekvése épp az, hogy erőszakosan integrálja az élményeit. Feltűnnek bizarr gondolatok, és ezeknek mindenáron valóságalapot kíván tulajdonítani, és ezeket ő hierarchiába akarja rendezni. A furcsa gondolatok, paranoiák, feltételezések annyira hihetőnek és elementáris felismerésnek tűnnek, hogy az Én nem akarja elveszíteni, sokkal inkább hinni akar valóságtartamukban.

Kell tehát egy karaktersajátosság ahhoz, hogy valaki skizofrén legyen, vagy fordítva, a belső élmények terelik őt abba a karakterbe, amely ellenséges és elutasító a külvilággal szemben, amely különbnek, kiválasztottnak érezvén magát elszakad a valóságtól. Amit ki szeretnénk emelni, hogy a skizofrének énintegrációs törekvése nagyon intenzív, nem hajlanak, hanem törnek, nem tudják énjeiket külön működtetni, egyik szerepet átváltani a másikra, egyik gondolatot a másikra, egyik Én-t a másikra.

A disszociatív személyiségzavar minden bizonnyal későbbi sérülés eredménye. Míg a skizofrénnél a korai kiterjesztett Én uralkodik, a többszörös személyiségzavarosnál a hasítások hozzák létre az alteregókat, hogy aztán át lehessen ugrani egyikből a másikba, ha épp menekülni kell. Ezek az alteregók megvédenek a valóság kegyetlenségétől, és aztán elkezdenek erősödni. Biológiailag nem öregednek, de karakterük egyre kifinomultabbá válik.

A borderline is körülbelül akkor szerzi be a sérülését, amikor a disszociatív, hasonlóképpen mutat képességet és hajlandóságot az önhipnózisra, de sosem jut el az amnéziáig. Nem önmagát többszörözi, hanem a külvilágot. Tehát, a hasítás, mint énvédő mechanizmus egész másként működik. A skizofrén nem hasít, hanem integrál, a disszociatív személyiségzavaros a saját személyiségét hasítja, a borderline pedig a külvilágot.

Mindhárom érzékenyen reagál a traumákra, és/vagy valóban komoly traumának is van kitéve. Az is feltételezhető, hogy ezek időben eltérőek, ahogy említettük a legmélyebb sérülés a skizofrénnél van s a három közül a legkésőbbi a borderline-nál. Minél erősebb önvédelemre képes az ember – és ez növekedvén erősödik -, annál inkább egészséges tud maradni.

A borderline hasítása azt jelenti, hogy a környezetének hol a negatív vonásait, hol pedig a pozitívat érzékeli, mintha két szemüvege volna, és hol az egyiket, hol a másikat kéne felvennie. A skizofrénnek viszont egy szemüvege van, amit időnként le tud venni és olyankor furcsállja azt a világot, amit korábban látott és ahogy korábban értékelt, viselkedett. De amikor a szemüveg rajta van nem lát rá a normális szemüveg nélküli önmagára. A borderline tudatában van annak, hogy szokott másként is érzékelni, csak az aktuális érzései elborítják, míg a disszociatív önmaga feldarabolása során – ő nem szemüveget hord – megesik, hogy hátulról figyeli egyes személyiségeinek előbújását, de az is, hogy amnéziája lesz, és fogalma sincs arról mit csinált a másik ember, amíg a testét uralta.

Mégis mit tanulhat az egészséges ember ezekből a patológiákból? – A fejünkben lévő énjeinkkel, ha képesek vagyunk kapcsolatot teremteni, azok elindulhatnak a fejlődés útján. Az egészséges embernek is vannak olyan gondolatai, amiket a felettes énje kontrollál, és elfojt, noha, ha elfogadjuk létjogosultságukat, akkor nő az önismeretünk. Ettől még nem veszik át az uralmat, de kapcsolatba kerülhetünk velük. Ezt a terápiás nézőpontot vallja magának az IFS terápia (Internal Family Systems Therapy)  azaz a Belső Család pszichológiai irányzat.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Olyan terület képviselője vagy (a civil világban), amelyik tulajdonképpen sokkal erőteljesebben van jelen a maga szakmai területén, mint sok más ágazatban. Ez pedig a drogszakma. A drogszakmában a civilek nagyon erőteljesek. Magyarországon, ha jól tudom, hatvan-hetven százaléka uralja a szakmán belül tulajdonképpen a feladatokat. Talán azt lehetne mondani, ha nem lennének ezek a szervezetek, talán össze is dőlne ez a szakmai terület. – Ez abszolút igaz. Egyetlen egy kiegészítés, hogy nem uralja, hanem szenvedi. Mert hogy most nem egyszerű neki nagyon sok szempontból. De az kétségtelenül úgy van, hogy a munka dandárját a civil szakmai szervezetek viszik. – Egyébként az nem másodlagos dolog, amikor a civilek szakmai munkát végeznek. Mert sajnos az emberek felfogásában a civilek laikusak, akik szabad időben, délután amatőrként vesznek részt valamiben. Itt pedig igazi szakmai szerepeket töltenek be, ellátást is végeznek a drog területén nem is kevés számban ilyen szervezetek. Tehát nyilván a prevencióban, vagy bármilyen típusú szolgáltatásban a kábítószer területén. Igenis markáns szerepet vállalnak, nemcsak Budapesten. – Nagyon helyesen…”
#Akik nem akarnak közömbösek maradni #felépülésközpontú szemlélet # a feltételek kritikusak #A szavak világában indult kisajátítási folyamatok #nincs párbeszéd #a fennmaradásért küzdenek #részvételi demokrácia
Topolánszky Ákossal a drogszakmáról, benne a szakmai szerepeket vállaló civilekről, illetőleg a kialakult helyzetről 2016. január közepén beszélgetünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A Deviszont közösségi térben olyan programokat szerveznek középiskolás fiatalok számára, amelyek az állampolgári részvételre, az érvelő vitakultúra kialakítására ösztönzik a diákokat. A lelkes csapat tagjai azon dolgoznak, hogy közösséget kovácsoljanak az érdeklődő kamaszokból, fiatal felnőttekből azáltal, hogy számukra érdekes témákban szerveznek beszélgetéseket.

A program azonban a közelmúltban veszélybe került az elapadó források miatt, azért a Deviszont közössége adománygyűjtésbe kezdett, amelyhez itt lehet csatlakozni:

https://adjukossze.hu/adomanygyujtes/ami-az-iskolabol-kimarad-mi-egyutt-tanuljuk-2028?fbclid=IwY2xjawJTiq5leHRuA2FlbQIxMAABHUxYk-ke4UTmi_Nrtl2sGt

A Deviszontról és az adománygyűjtésről Sikó Napsugárral és Fuxreiter Fannival beszélgettünk.

Műsorvezető: Péterfi Ferenc és Dudok Dávid.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Ennek az a menete, hogy 91 óta, amióta Magyarország ratifikálta a Gyerekjogi Egyezményt, kétévente be kell adni egy olyan kormányzati jelentést, amelyik nagyon részletesen egy útmutató nagyon részletes kérdőív alapján, mintegy száz-százhúsz oldalon képet ad arról, hogy mi minden történt az előző években, adatokkal, jogszabályokkal és egyebekkel. A Gyerekjogi Egyezmény alkalmazását kérik tulajdonképpen számon. És amikor ez a jelentés elkészül és beadják, akkor ott a Titkárság előkészíti a Bizottság tagjainak…. és az a rendszer, hogy először a civil szervezetekkel találkozik a Bizottság, zárt ajtók mögött. Ez azért fontos, mert Magyarország esetében nem nagyon lenne különösebben nagy jelentőségű, hogy ha nem zárt az ülés. De nyilvánvalóan vannak olyan országok, ahol életveszélyben lennének azok a civilek, akik eljönnek jelenteni. … És akkor a Bizottság rengeteg pótlólagos információt kap a civilektől, amiket fel tud használni arra a konstruktív véleményezésre, amit aztán, három hónappal később, a kormányzattal folytat.”
„A jelentés egyértelműen rávilágított, hogy hasonlóan az Eurobarometer 2008-as és 2009-es felméréséhez, az európai uniós országok közül a magyar fiatalok ismerik a legkevésbé a jogaikat, és ami még szomorúbb tendencia köreikben, hogy a rossz viselkedésükért, jogaik megsértéséért vagy nem teljesüléséért kizárólag önmagukat hibáztatják. Egy speciális gyerekcsoport tagjai szerint, amennyiben kötelességeiket nem teljesítik, jogaik sem lehetnek, mert „nem érdemlik meg” azokat.
A jelentés tendenciaként jellemezte a folyamatot, miszerint a gyermeki jogok megismertetése és gyakorlati alkalmazása a tények és tapasztalatok alapján nem volt és ma sem prioritás a kormányzatok számára. További hiányosságként fogalmazták meg, hogy hiányzik a rendszerszintű, átfogó megközelítés, nem gyermeki jogi alapú a gyerekek megközelítése, és ebből adódóan az ismeretek átadása sem része a gyerekekkel foglalkozó szakemberek képzésének.”
https://www.csagyi.hu/tudasbazis/item/754-figyeljetek-rank

Figyeljetek ránk! Beszélgetés a gyermekjogok helyzete Magyarországon 2006-2012 között című civil (alternatív) jelentés kapcsán

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„A Langstrassén, ez a város közepén lévő elég népszerű utca, elég sok lány dolgozott illegálisan. Itt jellemzően voltak magyarok is, de több nációval keverve. Akkor legálisan lehetett dolgozni egy-két helyen hajnal ötig a folyóparton. Itt a (segítő)szolgáltatás az egy mobil szolgáltatás volt, egy busszal voltak jelen a kollegák, és oda tudtak bejönni a lányok segítséget kérni. A Flora Dora Tanácsadó Szolgálat munkatársai, akik egy svájci szervezet, tehát egy busszal voltak jelen, ahová a lányok bejöhettek, ott ehettek, ihattak, illetve elbeszélgethettek a segítőkkel, segítséget kérhettek.
És 2013-ban, amikor én kinn voltam, az önkormányzat, szavazás következtében, elkezdett építeni egy StrichPlatz nevű helyet, ami tulajdonképpen egy zárt zóna, ahol legálisan lehet dolgozni engedéllyel. … A zárt zónába be lehet hajtani autóval egy nagy kapun, amit minden este hétkor nyitnak ki a Flora Dora dolgozói. Ezen az elkerített részen, aki behajt, az körbe mehet egy betonúton, ahol kis bódék állnak. Fa bódék, amik félig fedettek, ott állhatnak a lányok és kínálhatják fel a szolgáltatásukat. Az autós körbe megy, megtekintheti őket és … és megbeszélheti az üzletet. Az üzletet pedig autós boxokban, vagy pedig álló boxokban tudják lebonyolítani.”
Magyar lányok a placcon – Zürichben. Bíró Zsófi szociális munkással 2015. januárjában beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Van néhány kérdés, amit rögtön a legelején tisztázni kell, ha a személyiségzavarokról részletesebben szeretnénk szólni. Az egyik a sokat emlegetett ne címkézzünk, mert hogy terjednek a nyilvánosságban a pszichológiai szakkifejezések. Ebben van valami jó is vagy csak aggályos? Gyakran halljuk azt is, hogy az emberi pszichét úgy kell felfognunk, mint spektrumot. Jelenti akkor ez azt, hogy minden relatív?

Nos, a spektrum spektrum is meg nem is. Maguk a személyiségzavarok egyfelől különböző súlyosságúak lehetnek, másfelől minden embernél elérhető, hogy a környezeti nyomás hatására kiváltódjon egy olyan viselkedés, mint a személyiségzavarosnál – csak az ökör hiszi azt, hogy ő védett -, harmadsorban mégiscsak van egy cezúra. Magát a cezúrát a borderline-nál úgy határozzák meg, hogy felsorolnak 9 jellemzőt, és azt mondják, hogy ebből, ha 5 teljesül, akkor az illető patológiás. Ám a DSM-5 a szakembereknek irányadó, és alighanem sejtjük, hogy csak azt a célt szolgálja, hogy felfigyeljenek valamire, és mondjuk tévesen ne depresszióként kezeljék a borderline valamelyik altípusát.

Általában is óriási kockázata van a félrekezelésnek. József Attilát például skizofrénnek gondolták a maga korában, találni 90-es évekbeli könyvet is, mely így jellemzi, miközben borderline lehetett. Pláne manapság, amikor igen hatékony gyógyszerek állnak rendelkezésre a skizofréniával szemben, hihetetlen kockázat egy borderline-t ilyesmivel kezelni. A kockázat abban van, hogy a skizofrénia gyógyszer megváltoztatja a szinapszisok ingerületádatását, erre a szervezet nyilván kompenzálni akar, ezért aztán ha a gyógyszert elvonjuk, a hormon és ingerületádó rendszer épp úgy fog működni, ahogy a skizofrénnél, egyszerőbben fogalmazva skizofrénellenes gyógyszerek téves adagolásával skizofrénné lehet tenni valakit. Míg ha valaki skizofrén számára életmentő az ilyen gyógyszer, de ha nem az, akkor meg igen káros. Ez csak egy példa volt arra, hogy mennyire fontos a helyes diagnózis, és az orvosi etika nem ártani elve sérülhet, ha nincsenek jó mankók. A DSM-5 a szakembernek ilyen mankó.

A mankó sem a lényegre tapint azonban. Elképzelhető ugyanis, hogy valaki produkál öt tünetet, aztán mégsem borderline, és azt is könnyű belátni, hogy a mankót folyamatosan javítgatják, néha szigorúbbak a feltételek, néha lazábbak, néha teljesen átalakítják. Ha olyan biztos volna a kézikönyv,  akkor nem születne az 5 után egy DSM-6.

A személyiségzavaroknál és a skizofréniánál is a lényeg nem a tünetcsoportok mintázata, hanem hogy nem adekvát az egyén viselkedése. Ha valaki kényszeres kézmosó, az rögtön feltűnik, és ez feltűnhet az illetőnek is, mármint az, hogy a többiek másként csinálják. Aki még a spektrumnak az innenső oldalán van, az le tud állni. Aki billeg, még el tudja rejteni a többiek elől, s aki már ezt se tudja, az biztosan patológiás. A depresszióval is így van, egy darabig képes azt rejteni az egyén, de már ekkor is nevezhető depressziósnak. A személyiségzavaros is tud jól funkcionálni, viszont van rajta egy olyan gomb, amit ha megnyomnak visszazuhan egy olyan gyermeki állapotba, mely elborítja a gondolkodását és a viselkedését. A környezet egy ideig logikus magyarázatokat keres, de az is lehet címkézi és elutasítja. Korábbi írásokban már volt szó arról a magról-gombról, ami az egyes személyiségzavaroknál lényeget rejti, itt most áttérek a másik témára.

A címkézés ártalmaira morálisan jogosan hívják fel a figyelmet. Még önmagát megvalósító jóslattá is válhat, de lehet kirekesztő s ilyenformán abuzáló. Sokan az egyes tünetegyüttesek leírásában felismerni vélik önmagukat és tévesen diagnosztizálják magukat, s az is érthető, ha a szakemberek mérgelődnek a pontatlan diagnosztizálás miatt. Végezetül különösképp a politikai szférában érhető tetten a pszichologizálás valódi indoka: ezzel akarják kiszorítani egymást a felek. Ettől még persze Trump biztosan nárcisztikus, de ha a politikai ellenfele nevezi ennek, azt nem érdek nélkül teszi. A politikusok pszichológiai dehonesztálása mindig visszataszított, a felek küzdjenek meg a politikai korrektség alapján egymás érveivel, bár én sem vagyok szent és nem mindig tudok ellenállni a kisértésnek, sőt, a magyar társadalmat is szeretem patológiás vonásai alapján elemezni és az adott kurzus NER rövidítése is más betűszót takar a számomra.

Amikor valaki súlyos lelki szenvedéseken megy keresztül és önismereti fejlődéssel kíván ezen segíteni, rendszerint hálássá válik minden diagnózisért. A diagnózis azt jelenti nem vagy egyedül és azt is, hogy ha van neve, akkor van belőle kiút. Amit megnevezünk, annak uraivá válhatunk, de legalábbis szinten tarthatjuk, rálátunk a problémára, nem az irányít minket. Ez az oka annak, hogy az emberek nem csak egymást címkézik, de néhányan önmagukat is.

A pszichológiai szakkifejezéseinek terjedése törvényszerű. A pszichológusok találták ki őket, vessenek magukra J Egyfajta üldözéses utánzás állapotba kerülnek, mert amikor szétterjed mémként egy gondolatuk, pláne egy címke, akkor kénytelenek új elnevezéseket találni. Ez az ő szempontjukból lehet sajnálatos, de a társadalom számára azt hiszem inkább előny.

A civilizációs fejlődés leírható úgy, mint a valóságot közvetítő szimbólumrendszerek variációjának és mennyiségének növekedése. Míg a törzsi társadalmak magyarázati modelljeik nem-racionálisak, addig a tudományból átkerülő megfigyelések azok. Úgy hogy végül is, azt hiszem a pszichológiai kifejezések alkalmazása önismeretfejlődéssel jár. Egy bizonyos szint elérése után lehet épp azért nem szavaznának az emberek valakit vezető beosztásba, mert ellenfeleik érdekeitől függetlenül is felismerik az illető veszélyességét. Egy politikusnak például mindig több nárcisztikussággal kell rendelkezni, de milyen jó volna, ha egy közösség rögtön felismerné, hogy például egy Hitler nevezetű ember számos patológiával rendelkezik, s ami csodálható benne az is egy eidetikus memória, egy autista képesség, ami nem tévesztendő össze az intelligenciával

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Józsefvárosban egyedülálló módon működik a Közösségi Részvételi Iroda, amely az önkormányzat hivatalos szervezeti egységeként segíti a helyi lakosok és civil szervezetek bevonását a döntéshozatali folyamatokba. Az iroda célja, hogy a kerület fejlesztése és szabályozása minél szélesebb társadalmi egyeztetés után valósuljon meg.

Dudok Dávid interjúja Merényi Miklóssal.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A civil szervezetek és a vállalkozások közötti együttműködés Miskolcon új lendületet kapott az elmúlt évben. A Dialóg Egyesület szervezésében megrendezett két Civil Vállalkozói Brunch lehetőséget biztosított a profit- és nonprofit szféra szereplőinek, hogy megismerjék egymást, és közös célokat határozzanak meg.

Frei Gabriella interjúja.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A Börzsöny egyik eldugott gyöngyszeme, Kóspallag, nemcsak természeti szépsége miatt különleges, hanem az itt élő közösség ereje és összetartása miatt is. Az utóbbi időben egyre több helyi kezdeményezés indult el, amelyek célja, hogy a falu lakói aktívan részt vegyenek a település fejlődésében és fenntartható jövőt teremtsenek.

Fábián Erika interjúja.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Győrszentiván történelmet írt az októberi önkormányzati választáson: a településrész első alkalommal választott civil jelöltet képviselőjévé. Dr. Balogh-Farkas Renáta, a Szívügyünk Szentiván Mozgalom alapítója, 69,84%-os támogatottsággal került be a győri közgyűlésbe – egyetlen ellenzéki körzetként a tizenötből. A civil szervezőből lett politikus célja, hogy visszaadja Győrszentiván lakóinak beleszólását a helyi ügyekbe, és kompenzálja azokat a hátrányokat, amelyeket a városrész az elmúlt évtizedekben elszenvedett.

Az interjút Monostori Éva készítette.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Ete új polgármestere, Orbán Veronika, friss szemlélettel és elhivatottsággal állt a község élére. A Komárom-Esztergom megyei kistelepülésen, amely alig 600 lakossal bír, a helyiek nagy várakozásokkal tekintenek az új vezető munkájára. Már képviselőként is aktívan részt vett a falu életében, így polgármesterként is az a célja, hogy a lakók mindennapjait javító intézkedéseket hozzon…

Az interjút Monostori Éva készítette.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Civil Randi Verőcén: összekapaszkodó helyi kezdeményezések a Dunakanyarért

Verőcén október 15-én „civil randit“ tartottak, amelyen tucatnyi helyi szervezet, aktivista és közösségi kezdeményezés képviseltette magát. A rendezvényt a helyi fejlesztők hálózata szervezte, a cél pedig egyértelmű volt: erősíteni a helyi civil életet, elősegíteni az együttműködéseket és értékes kapcsolatokat teremteni azok között, akik valódi változást szeretnének elérni a környezetükben…

Fábián Erika, Gyertyánági Endre és Bálint Csaba beszélgetése.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A „Társadalmi hatásmérés” kutatási projekt az Eötvös Loránd Tudományegyetemen valósul meg.

Civil szervezetek estében különösen fontos, hogy az általuk kifejtett társadalmi hatást, egy-egy projekt sikerességét megfelelő és megbízható mérőeszközök segítségével lehessen kimutatni. A társadalmi hatásmérés folyamatát már a projektek megvalósítása előtt, a tervezési fázisban érdemes kidolgozni, illetve beépíteni a szervezetek működéésbe. Ebben segít az ELTE TINLAB Társadalmi hatásmérés kutatócsoportja.

Kaderják Anita, hatásmérés szakértő volt a vendégünk.

Műsorvezető: Dudok Dávid.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

2025-ben is megrendezésre kerül az ELTE és az OR-ZSE szociális munkás hallgatóinak közös eseménye, a SZOCIÁLIS MUNKA VILÁGNAPJA, melynek ez évi témája „A nemzedékek közötti szolidaritás erősítése a tartós jóllét elérése érdekében”.

Az egyik délutáni workshop témája: Generációk közti kommunikáció, melynek moderátora Mátics Katalin, az Újbudai Szociális Szolgálat vezetője, az ELTE TáTK
Társadalom -és Szociálpolitika PhD program hallgatója. Katalin a szociális munka területén érzékelhető generációk közötti kommunikációs kihívásokról, a műhelymunka felépítéséről és személyes motivációjáról is mesélt Dudok Dávidnak a Civil Rádió 117perc című műsorában.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

• Hogyan használják már a kisiskolások is a ChatGPT-t?
• Mit szeretnek a fiatalok a mesterséges intelligenciában és mitől tartanak vele kapcsolatban?
• Mi az, amiben a mesterséges intelligencia tevékenységeket, munkákat vehet át tőlünk – és mi mit fogunk csinálni? → [https://www.koloknet.hu/eletmod-2/ai-mesterseges-intelligencia-elbutit-kritikai-gondolkodas/]
• Mit gondolunk a mesterséges intelligencia „öntudatra ébredésével” kapcsolatos félelmekről?
• A robot tud úgy viselkedni, minta érzelmei lennének – de lehetnek-e valóban?
• Érvényesülni fog-e a robotika négy törvénye?
• Összekapcsolódhat-e az emberi és a gépi tudás – és ha igen, ez mivel jár?
• A versengő cégek és az etikai szempontok
• Jogi korlátozások – és az Európai Unió lemarad az innovációban?
• Mi az, amire nem válaszolhat a mesterséges intelligencia [https://telex.hu/techtud/2025/02/23/elon-musk-sajat-csetbotja-szerint-musk-es-trump-is-halalbuntetest-erdemel] és mi van, ha választható a korlátozás nélküli mesterséges intelligencia is (mindig lesz ilyen is, és akárki fejleszthet ilyent is, mint ahogy vírust is egy diák is fejleszthet)?
• Újféle csalás: a rivális belső kódjait átírni… akár egy átcsábított munkatárs…
• Lehet-e előítéletes a mesterséges intelligencia?

Baracsi Katalin, internetjogász volt a beszélgetőtársam.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A Kölkeden élő fiatalokkal egy több éve zajló részvételi programban dolgoznak Katona Kriszta és alkalmi segítői.
Jelenleg éppen a médiaműhelyben folytatják az 5 éve zajló részvételi keretekben elindult programot.
Elsőként korábban egy ifiklubbot hoztak létre, azt maguk is működtetik, s most az építkezésben a videót hívják segítségül. De a részvételi eszközökkel zajló folyamat már nem csak a fiatalokkal megy, hanem kitágítva, a faluból más korosztályok is bekapcsolódnak abba. Az érdekvédelem kapcsán egy-egy ügy végig-vitele a cél, de helyi médiát építenek, hogy átlátható legyen a falu élete, s ebben a gyerekek képesek legyenek videókat megtervezni, interjút készíteni, ifi-hírmondót – ez egy nyomtatott kis helyi füzet – szerkeszteni, ami a gyerekek beszámolóit is tartalmazza.

Mindeközben a megszólalás bátorsága, a kiállásuk, a köznapi életben való magabiztosságuk fejlődik a résztvevőknek.
Többek között ezekről a programokról is beszélgetünk Katona Krisztával, az „Ügyvideók” készítése ürügyén.

A Civil Rádió délutáni magazinjában Péterfi Ferenc interjúja.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Elsődlegesen én az utóbbi tíz-tizenöt évben már a drogfogyasztással foglalkozom. Korábban a devianciák szélesebb spektrumával foglalkoztam. Viszonylag sokat írtam öngyilkosságról, régebben az érdeklődési körömbe tartozott még az alkoholfogyasztás is. Ma már elsődlegesen a drogfogyasztás társadalmi tényezőivel, a beavatkozások hatásainak elemzésével foglalkozom. Sokkal inkább konkrét magatartásokat vizsgálunk. És ha vissza akarjuk csatolni valahol ezt a devianciákhoz, akkor megvizsgáljuk, hogy milyenek az ezzel kapcsolatos társadalmi normák. Mindazokban az esetekben ugye, amikor büntetőjogi szabályt is szeg egy ilyen magatartás, akkor az viszonylagosan a legerősebb társadalmi norma, az írott norma, a büntetőkönyvbe bele van foglalva. De hát sok erkölcsi szabályunk is van, amik szintén nagyon erősek. Íratlan, erős szabályok. De hogyha azt gondoljuk, hogy nem azokból az írott szabályokból akarunk kiindulni, vagy olyan magatartásokat kutatunk, amelyekre írott szabályok nem vonatkoznak, akkor megkérdezzük a lakossági viszonyulásokat. Tehát ezzel indul ezeknek a magatartásoknak a kutatása.”
„A drogfogyasztás minden tekintetben normaszegő magatartás a magyar társadalomban.”
„A magyar társadalom nagyon nagyon kirekesztően gondolkodik a droghasználókról, nagyon elítéli a droghasználókat, nagyon nagy távolságot tart tőle, felfokozott veszélyészleléssel közelít a drogproblémához és nagyon differenciálatlan képpel rendelkezik.”
„A magyar társadalom nagy részének nem sajátélményű tapasztalata van a droghasználat veszélyeivel kapcsolatban, hanem médiából, innen-onnan szerzi ezeket az információit. Éppen ezért nagy a média felelőssége abban, hogy mit generál azáltal, ahogy megítéli a droghasználatot.”
A drogfogyasztás normaszegő magatartás. Paksi Borbála szociológussal 2012. januárjában a hazai drogfogyasztás társadalmi tényezőiről beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A Civil Rádióban harmadik alkalommal szerveztünk körkapcsolásos élő rádióműsort – egy letűnt műfajt újraélesztve –, amelyben több magyarországi kis- és nagyobb település, városok ügyei szólalnak meg egymás után. Eger, Ács, Komárom, Miskolc, Győrszentiván, Ete, Bana, a Börzsöny – Duna – Ipoly régió, Nyíregyháza, Üllő – csak párat említve e felsorolásban, amelyeket egymás után kapcsolva igyekszünk bemutatni a települések egy-egy fontos, közösséget érintő ügyét.

Körkapcsolásos műsorunk a Civil Tudósítói Hálózat harmadik ilyen típusú műsora volt július óta – az európai uniós és az önkormányzati választás előtt tartott élő műsorunkban a civil indulók szerepéről és lehetőségeiről beszéltünk, október elején pedig az árvízi összefogásban betöltött civil szerepvállalásokat igyekeztük körüljárni településről településre.

A Civil Tudósítói Hálozat körkapcsolásos műsorában a helyi közösségek megmozdulásai, cselekvési lehetőségei volt a fő téma – részben kapcsolódva az állampolgári részvétel hónapjához.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„A szegénységről nagyon sokáig, vagy a közvéleményben ma is az az elterjedt nézet, hogy az idősek szegények. Alacsony a nyugdíj és az idős emberek azok szegények. Ezen kívül még szegények a romák, sőt lassan mindenki roma, aki szegény… Az Akadémián Ferge Zsuzsa professzor vezetésével kezdődött az évtized közepén egy kutatás. Több kutató vett ebben részt, ami gyerekek szegénységét kezdte el kutatni Magyarországon, és arra a meglepő eredményre jutottak, hogy Magyarországon bizony a gyerekek a legszegényebbek.  – Ez mit jelent? – Ez azt jelenti, hogy egyrészt mondjuk minél több gyerek van egy családban, annál nagyobb a valószínűsége, hogy az a család szegénységben fog élni.”
„Miben áll a szegénység? Nagyon sokféle szegénységfogalmat használhatunk, vagy használunk is. Vannak statisztikai szegénység meghatározások és vannak különböző szegénység meghatározások. … Vegyük a legegyszerűbbet a relatív szegénységet. Szoktuk egy átlaghoz viszonyítani, hogy mondjuk az átlagos jövedelemhez képest annak a feléből élő családok tartoznak a szegények körébe. És ez nem feltétlenül jelent még éhezést. Csak azt jelenti, hogy mondjuk a társadalomban elfogadott szokásos módon nem tudnak élni. Ami a többség számára, mondjuk így a középosztály számára elérhető, az ezeknek a családoknak a számára nem elérhető. – Mit nem érhetnek el? Például nem mehetnek színházba? – Például nem mehetnek színházba, nem vihetik el a gyerekeket állatkertbe. Csak próbáljon meg már valaki vidékről felutazni Budapestre, vagy valamelyik vidéki városba, kifizessen egy négytagú családot, állatkerti belépőt… nem is folytatom tovább a sort…. nem képes sportolni, különböző szakkörökbe járni…ha szüksége van rá, hogy korrepetálják, akkor nem képes a család mellé akár egy tanárt időlegesen fogadni… Tehát nagyon sokféle módja lehet annak, hogy valaki mitől érzi szegénynek magát.”
Magyarországon bizony a gyerekek a legszegényebbek – Kun Zsuzsával, az MTA TK Gyermekszegénység Ellenes Program munkatársával, 2009. december közepén beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Ha azt érzem, hogy nagyon fáradtak a gyerekek, akkor azt szoktam mondani: jó, gyerekek, pakoljátok össze a könyveket, tegyétek középre, hajtsátok le a fejeteket, csend, lehet aludni. És akkor így kezdünk ismételni. Egynek megérintem a vállát, az vagy tudja a választ, vagy nem. Nincs semmi gond. Az a lényeg, hogy pihenjünk, és pihenve ismételjünk. Ez egy pozitív gyakorlat. – És működik? – Működik. – Mennyi ideig tart? Az egész óra végig erről szól? – Nem. Tizenöt perc, tíz-tizenöt perc. De az bőven elég, hogy tíz-tizenöt percen keresztül pihenünk, gyakorlatilag.  Közben azonban a fizikával is foglalkozunk, vagy az ismétléssel. Amikor felnyitják a szemüket, és akkor azt mondják: jaj, olyan jó volt, és még… Egészen másképpen alakul.”
„Szerintem a jó iskola egyik ismérve az, hogy a gyerekek akkor is bejönnek az iskolába, amikor nem kötelező tanítási idő van.”
„…szombatonként, amikor családi napokat szerveztünk, akkor igen nagyon szép számmal megjöttek a gyerekek, a szülők, és együtt voltunk és beszélgettünk egymással.”
Az a jó iskola, ahol a gyerekek szívesen tartózkodnak. Galyas László pedagógussal, aki akkor a Kürt Alapítványi Gimnázium tanára volt, még 2015. február elején beszélgettünk.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Talán nem lenne számomra ennyire húsbavágó a dolog, ha nem érezném annyira tömegesnek a társadalmi leszakadást. Azzal tisztában kell lennünk, hogy mindig lesznek, minden társadalomban olyan társadalmi csoportok, akik az állam minden erőfeszítése ellenére leszakadnak. Olyan élethelyzetek, olyan szituációk alakulnak ki, amiben nem tudják az általuk elképzelt életstratégiát tovább vinni. De, szerintem, nem mindegy, hogy ennek milyen az aránya. Mi Kelet-Magyarországon dolgozunk egy leszakadó térségben, és rálátásom van többféle civil és szakmai hálózaton belül Észak és Kelet-Magyarország többi megyéire is, és azokat az iskolákat látván én azt gondolom, hogy a leszakadás most olyan tömeges méreteket ölt, amit kellene, hogy a pedagógia, a szakemberképzés, konferenciák, a workshopok világa is együtt kezeljen, egy egységes pedagógiai rendszerben.
– Miben áll a leszakadás maga?  Az a helyzet, hogy sokan nem tudják elképzelni, mit jelent konkrétan a leszakadás. Milyen módon alakítja át az emberek életét, és így a gyerekek életét is persze?
– Ami a legmeghatározóbb benne, az a lakhatási szegénység. A lakhatási szegénység zsigerileg épül bele a gyerekek életébe és határozza meg őket pici koruk óta, talán már a magzati korban is….”
L. Ritók Nórával, az Igazgyöngy Alapítvány képviselőjével 2020. június elején arról beszélgettünk, hogy mi igazán a kapcsolat a leszakadás és a pedagógia között.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A Kétker Közösségi Alapítvány egy ‚demencia kibeszélőt‘  hozott létre demens betegek hozzátartozói számára. Önsegítő csoportként működik, ahol a hozzátartozók elmondhatják nehézségeiket, problémáikat és persze örömeiket is.

Most egy kiadvány kapcsolódik ehhez a kezdeményezéshez, amelyben összefoglalják a legfontosabbnak tűnő kérdéseket, jelenségeket, amely nyomtatott formában, s persze interneten is elérhető lesz. A szakmai tartalom összeállítása mellett közösségi gyűjtést indítottak, s egy támogató program is segíti ennek a kiadását – amely a tervek szerint más közösségeknek, kerületeknek is használhatóvá válik.

Hunyadi Zsuzsával az alapítvány egyik vezetőjével beszélgetünk erről a kezdeményezésről a Civil Rádió délutáni magazinjában.
Péterfi Ferenc interjúja

Munkájukat a NIOK Stronger Roorts programja támogatja

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Horváth Maja, a fiatal mentőtiszt hallgató évek óta készül erre a hivatásra. Vele készült ez a beszélgetés. Az interjú elején Szécsi Pál énekli a Távollét című dalt.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„Ezek az emberek többnyire fiatalok, tehát gyerekek még az ENSZ Egyezmény szerint, tizennyolc év alattiak, és Tökölön találkoztam velük”
„…Egyszer végeztem ott kutatást, úgyhogy adtak nekem az OKRI-ból, az Országos Kriminológiai Intézetből egy diktafont. Egy csomó kazettával mentem be (ez még a régi időkben volt, amikor ilyen diktafonok voltak) és interjúkat kellett készítenem. Ennek a bemelegítéséhez kértem a börtön vezetőségétől tizenöt olyan srácot, aki már benn van két éve, és kértem másik srácokat, akik két-három napja voltak benn, szintén tizenötöt. Az egyik csoportot megtartottam. Három kérdést tettem fel: (1) Hogy eszik, (2) hogy alszik és (3) hogyan érzi magát. És akkor akik nagyon régen voltak benn, azok azt mondták: nagyon jól alszom, nagyon jól eszem, ez egy király hely. Akik pedig pár napja voltak benn, azok azt mondták, hú, nem ettem semmit, nem aludtam semmit, ez egy pokoli hely. Tehát ilyen volt a börtön, hogy kezdetben egy ilyen rettegést keltő volt (akkoriban. Mikor lehetett ez? Tizenöt éve, húsz éve. És amikor pedig már a gyerekek beleszoktak abba, ami ott a börtönben zajlott, akkor már jól érezték magukat.”
„És akkor hogyan kerülnek ők oda be? Hát a többségük ezeknek a gyerekeknek bizony állami gondozott volt – huszonöt éve… és most is, elég sok állami gondozott gyerek van. Most már nem állami gondozásnak hívják, hanem gyermekotthonnak, ahol ezek a gyerekek vannak, vagy pedig nevelőszülőknél voltak elhelyezésre…”
Fliegauf Gergely kriminológussal és pszichológussal 2020. május elején arról beszélgettünk, hogy mit tesz a börtön azokkal, akiknek az élete rosszué indult.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

25 éve dolgozik a DIA a fiatalok demokratikus fejlesztéséért

A DIA (Demokratikus Ifjúságért Alapítvány) egyik alapítójával és jelenlegi vezetőjével beszélgettünk ezen az estén a Civil Rádióban.

Galambos Rita az elindulásról beszél, egy Magyarországra érkező amerikai „békehadtestes” fiatal fejlesztő kezdeményezését emeli ki, aki végül a szervezetnek az alapítója volt.

A Dia a fiatalok megszólítására, érzékenyítésére, majd az egyre szélesedő hálózatuk építésére fókuszált az elindulásnál, s ez a hálózati munka ma is a meghatározójuk. Az ország legkülönbözőbb részein működnek un. vitaklubok, amelyek a minőségi vitára igyekeznek felkészíteni – elsősorban a diákokat. Nem csak tőle tudjuk, hogy ma nem könnyű az iskolákba bejutni civil közösségeknek, ők főként ezt a korosztályt, a középiskolás korúakat, vagy ahhoz közelállókat tekintik célcsoportnak.

tehát fő céljuk a 11-30 év közötti fiatalok helyzetbehozása, a helyi szintű szerepvállalásuk támogatása, erősítése, a demokratikus részvétel jelentőségének a felimertetése. Az aktív állampolgári magatartás gyakorlati lehetőségeinek a megismertetése.

A szervezet jelenlegi igazgatója Lencse – Csík Orsolya a ’minőségi vita’, a ’kritikus gondolkodás’ fejlesztéséről beszél – ebben is a vitaklubbok hálózata a bázis.

Egyik alapegységük ebben a munkában az osztályterem – tehát a tanulók legközelebbi közössége. Módszereik között a tréningek, a szituáció, a társasjáték és a vita is megtalálható, természetesen a tanórán kívüli időkeretekben. Diákoknak és pedagógusoknak is szerveznek tréningeket az ezekre való felkészítés során. De kifejlesztettek egy SZÁRNY című játékot, ami a populizmussal és a társadalmi változással foglalkozik.
A műsorban beszélgettünk még a vita és a párbeszéd fogalmakról – ezek sajátosságairól, de mindig a partnerek, a vitázók kölcsönös megértésének a szándékára jutottunk.

A Demokrácia MOST! című műsorban Sain Mátyás és Péterfi Ferenc voltak a beszélgetés házigazdái.

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A kertterápia hazai adaptációjának lehetősége.

A konzorcium vezetője a Diverzitás Közhasznú Alapítvány, a hazai partnerek a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, az olasz Milánói Egyetem, az osztrák Agrár- és Környezetpedagógiai Főiskola, az erdélyi Életminőségért Alapítvány, a Semmelweis Egyetem és az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar voltak. A résztvevők egy komplett, 120 órás képzési tematikát, e-learning anyagokat és kézikönyvet hoztak létre olyan egészségügyi, szociális, gyógypedagógiai és mezőgazdasági szakemberek számára, akik sérülékeny célcsoportokkal dolgoznak, és a tanultak birtokában a terápiás kertművelést a mindennapi gyakorlatukban tudják alkalmazni. A projekt az Erasmus+ KA220 Partnerségi együttműködések a szakképzés területén elnevezésű pályázattípus keretében valósul meg. A projekt hivatalos zárórendezvényét január 31-én rendezik Gödöllőn.

A Civil Rádióban vendégünk volt Mohai Katalin pszichológus, gyógypedagógus, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar egyetemi adjunktusa.

Műsorvezető: Dudok Dávid

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

A magyarországi közösségi rádiózás története 2. – A kezdetek II.

A társadalmi önmozgások elindulása, a helyi nyilvánosság kibontakozása – egyebek között a média felületeinek a kitágítását, intézményi- és törvényi lehetőségeinek a megteremtését követelte. A korábban elfogadott sajtótörvény a helyi lapok, kiadványok elindulását tette lehetővé, sokfelé helyi kábel TV-k helyi műsorokat kezdtek el készíteni, gyakran az ott élők bevonásával.

Lassan alakult a médiatörvény megszületése, létrejött az ORTT intézménye, s még illegálisan, de megjelentek úgynevezett kalóz rádióadások. A társadalmi öntevékenység szélesedésével ugyanakkor több helyen lokális rádióállomások lehetőségét keresték közösségi szakemberek és szervezetek; amelyek az érintettek részvételével működhetnének – legálisan.

A Civil Rádió sorozatában készített podcastunkban ilyen kalózrádiós kezdeményezések és helyi közösségi rádiózásra készülő közösségek képviselői emlékeznek vissza az 1990-es években történt kezdeti lépéseikre.

Szakértőként a korszakról Tímár János jogász-szociológus és Gosztonyi Gergő médiajogász beszélnek az intézmények alakításáról Zsolt Péter vezetésével.

A kalózadások elindítóinak és a közösségi rádióállomás tervezőinek párbeszédéről szóló részt Péterfi Ferenc szerkesztette.

Programunk a Mérték Média Műhely és az Ökotárs Alapítvány Szabad Média pályázatának támogatásával valósulhatott meg. 

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

„…vannak nyugodtabb korszakai az emberiség történetének, ahol fél évszázadig évszázadig sok minden nem történik, vagy nem is vették észre, hogy történt valami. Aztán akkor egyszer csak valami robbant, akár a gyerekek világában is…. Én ezt azért alapvetően a huszadik századtól számított időktől gondolom, hogy egyáltalán így válik kérdéssé, hogy
lehet-e jó iskolát csinálni?…
– csak az iskoláról szól ez a dolog? Mert az a vélelmem, hogy a világ is változik, tehát nemcsak az iskola. Ilyen szempontból, hogy hol keressük a dolgok magyarázatát, az nem mindegy. – Persze. Amíg ugye egyértelmű az a dolog, hogy valamilyen célhoz eljutni jóformán egyetlen lehetőség van, az az iskola. Olyan, amilyen. Addig kevésbé merül fel, a gyerekeiket iskolába küldő szülőknél pláne nem. … Hogy akár lehetne másmilyen is.”
Dr. Trencsényi László egyetemi tanárral, iskolakutatóval, a Magyar Pedagógiai Társaság ügyvezető elnökével 2018. október végén arról beszélgettünk, hogy lehet-e jó iskolát csinálni?

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player

Mit lehet tenni, ha a gyerek nem akar iskolába vagy óvodába menni, mert a társai zaklatják? Megelőzhetők-e az iskolai zaklatások, mennyire vannak felkészülve a pedagógusok és a szülők a ilyen helyzetek kezelésére, hogy tudunk elfogadó közeget teremteni egy közösségben – erről beszélgettünk a Civil Rádióban Terényi Andrea családi és intézményes nevelési, kapcsolati szakértővel, bullying megelőzési szaktanácsadóval. A riporter: Görög Mása

Open in Popup PlayerOpen in Popup Player