Magánhobbiból nemzeti ügy

“A Fortepan két magánember, Szepessy Ákos és Tamási Miklós kezdeményezésére jött létre 2010. őszén. Nevét a váci Forte fotócikk-gyártól kölcsönözte, a háború után így hívták a legelterjedtebb és legnépszerűbb negatív filmet. Az on-line archívum alapját kettőjük gyűjteménye adta. A fotók zöme budapesti lomtalanításokból származott, több mint 20 év kidobott albumaiból, negatív filmjeiből szkennelt ötezer felvétel. Az alapítókat kettős cél vezette a gyűjtemény bemutatásakor, megosztásakor. Egyrészt szerették volna felhívni a figyelmet (a jórészt ismeretlen) amatőr fotósok hagyatékaira. Szemben a hivatalos ízű sajtófotóval, ezeken a családi fényképeken mintha egy másik Magyarország képe rajzolódna ki. Cáfolják, vagy kiegészítik azt a tételt, miszerint a XX. század csak nyilvános eseményekből állt: átadták, aláírták, letartóztatták, üdvözölték, eltemették… Itt nyaralások, hétköznapi és ünnepi jelenetek, utazások és portrék, gyerekek és lakások köré rendeződik a világ. Másrészt a szabadon publikálható, történeti értékű fotókat szerették volna közkinccsé tenni. Dacolva azzal a közlési- vagy jogdíj-gyakorlattal, amit közgyűjteményeink (sokszor szükségszerűen) követnek, a Fortepan fotói ingyen közölhetőek. A honlap indulása után szinte azonnal kiderült, hogy ezekkel a célokkal sokan tudnak azonosulni. Megjelentek az első Adományozók, akik szívesen ajánlották föl régi albumaikat, vagy saját felvételeiket a “köznek”. A honlap tehát elkezdett átalakulni és családi gyűjtemények jelentek meg az ismeretlen szerzők képei mellett.”                 Forrás: fortepan.hu

A Fortepan közösségi fotóarchívumról Török Andrással Péterfi Ferenc és Sain Mátyás beszélgetett.

Civil Rádió 2018.01.31.

 

A bejegyzés kategóriája: Nincs kategorizálva
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.