Csaknem háromnegyed év telt el, hogy ország és világjárásra hívhattalak titeket és a hallgatókat is szombatonként a Héthatárral.
Számomra csodálatos időszak volt!
Egyrészt mert megismerhettem egy olyan közösséget, amelyik akarattal, szándékkal és cselekedettel tett azért, hogy a számára fontos és valódi értékeket képviselő emberek, hangok, gondolatok, témák helyet kapjanak, megszólaljanak egy olyan rádióban, amely nem az érdekekről, az üzletről és az igencsak káoszos politikáról szól. Másrészt, mert olyan műsort készíthettem, amely hitem szerint néhány perc derűt visz az életünkbe, amely kapaszkodókat adhat azoknak, akik hisznek abban a világban, amely az értékeken alapul, amelyben nagyszerű, érték teremtő, őrző emberek szólalhattak meg, amely rádöbbenthet arra, hogy mennyi kincs létezik itt körülöttünk, és amely műsor az elkészítése közben végtelen sok erőt adott számomra a szétzuhanó világban a létezéshez.
Most azonban búcsúznom kell e műsortól, és a műsorkészítéstől a Civil Rádióban, ám remélem a rádió közösségétől nem.
Mint bizonyára tudjátok, hivatásos rádiósként dolgoztam korábban és, ha meg akarok élni, akkor ezt kell tennem a jövőben is. A médiumok viszont kizárólagos hangokat akarnak bírni, amúgy érthető okoknál fogva, így e héten tudom utoljára a héthatárba invitálni a Civil Rádióban a hallgatókat.
Köszönöm a lehetőséget a vezetőségnek, köszönöm a jó szavakat és a segítséget a civil, Civil rádiósoknak.
Külön köszönöm Pogány Györgynek azt, hogy amikor már magam se tudtam, hogy ki vagyok én és mi dolgom a világban rádiózás nélkül, akkor olyan végtelen emberséggel beszélgetett velem és fogadott a Civil Rádiósok közé!
Utóirat helyett: talán egy hónappal ezelőtt volt, hogy felmerült igényre arra, hogy egy belső rádiós műhelyben a riportozás rejtélyeiről beszéljünk, okosodjunk. Továbbra is fenn tartom az ígéretemet: ha lesz ilyen műhely szívesen megosztom veletek mindazt, amit tudok a rádiózásról, a riportkészítésről.
Tiszta hangokat, jó vételt és derűsebb hétköznapokat kívánok mindenkinek!
Beregi-Nagy Edit
