2010. 11. 14. Hallgassuk újra – Bányai Géza

A hét gazdag terméséből két olyan műsort választottam mára, ami modernnek nevezett világunk egy-egy alapkérését érinti. Mindkét műsort a tartalma, a témaválasztása miatt választottam. Két érdekes műsor, ami megmutatja a civil rádiózás sajátos erényeit: a mesterkéltetlen, őszinte, nem hivatásos hangvételt, és a mainstream média által mellőzött kérdések felvetését.

Elsőként Mouksa kedd esti Pszichedelikus cowboy című műsorát hallhatjuk. Az amerikai-magyar Mouksa, aki maga is a 70-es évek hippi nemzedékének a mai napig sem polgárosult képviselője, az ohaói Kent állami egyetemén 1970. május 4-án történt mészárlás egyik túlélőjével beszélgetett. Őt is meglőtték a rendőrök, de felépült, míg négy másik ártatlan tüntető egyetemista társa szörnyethalt.

Ez az esemény akkor megrázta az egész világot, mivel az úgynevezett szabad világ országaiban az ilyesfajta állami brutalitás nagyon ellenkezik a deklarált szabadságjogokkal. A kenti egyetemisták a vietnámi háború ellen tüntettek, s Mouksa beszélgető partnere is köztük volt 19 évesen. Egy darabka történelmet hallhatunk most első kézből.

Azóta is fiatalok tízezrei pusztultak el értelmetlenül, idegen országokban, szégyenszemre hódítóként, ócska gazdasági érdeket képviselve.

Lélekben ott voltam Kentben, és bár nem vagyok hippi, az kívánom, hogy lélekben mind maradjunk olyan lázadók, akik a szabadság, az erőszak-nélküliség és a szeretet oldalán állnak ellent az önzés, birtoklás és hatalom erőinek.

A másik választottam a csütörtökön délelőtt elhangzott Kosárszemle című műsor, melyet Schwartz Ágnes és Magosányi Zsuzsanna vezetett. Vendégük Nagy Gábor építész volt, aki közel három évtizede a bio-építészet és az alternatív gazdasági megoldások kísérletező kutatója. Olyan valaki, aki nem csak beszél arról, hogy mit jelent a helyi, kisközösségi együttműködés, hanem élőben is megvalósítja ezeket.

Ma sokszor halljuk, hogy gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan, mert ez a fenntartható világ alapelve. Még az Európai Unió is ezt tűzte zászlajára a szubszidiaritás elvének hangsúlyozásával. A gyakorlatban azonban mégis a globális vállalatok uralma valósult meg, és ez minden diktatúránál nagyon befolyást gyakorol az életünk felett, miközben egy olyan gazdasági világrendszert hozott létre, amely nemcsak hogy nem fenntartható, hanem egyenesen düledezik, recseg-ropog, s egy teljes globális gazdasági összeomlás közeli rémével fenyeget, ami elsőként minket, az ún. kisembert temeti maga alá. Ez ellen csupán kritikával keveset tehetünk. A megoldás azok kezében van, akik tudatosan építik a mérsékelt fogyasztásra épülő helyi, kistérségi gazdasági és társadalmi életet.

 

Egyéb észrevételek a heti műsorról:

Nem szépítettem, amikor gazdag termést említettem, mert lett volna miből választani még. A listámon volt a Prozódia (nagyon igényesen elkészítetett irodalmi műsor), a Mindenki joga, a Fehérítő, a Málenkij Rockot, az Életfa. Lenne még más is, jó néhány műsor azonban ismétlés volt, azokat kihagytam, bár érdekesek voltak.

Összességében a benyomásom nagyon pozitív. Jól működik a műsorokat elválasztó spot-sáv, bár néhány spot talán túl gyakran ismétlődik. Igaz, a kereskedelmi rádióké sem változatosabb, de egy kis különbség mégis van.

Van néhány poénosnak szánt spotunk, amik egymás után hallgatva már nem viccesek. A semleges (komoly) hangvételű spot, szignál csak jelez, ezért nem zavaró, ha ismétlődik. A poénos egyszer-egyszer elmegy, de irritáló lehet ötödször. Érdemes volna több semleges spotot, átvezetőt is készíteni.

Az ismétléseket bevezető spotunk is kicsit poénos, az esetek nagy részében nem használnám, csak abban az esetben, amikor egy kieső műsor helyett egy másik műsort ismétlünk a lukban. Akkor ez elmegy a szerkesztő ajánlásának, amire a spot szövege is utal indirekten.

Amikor egy műsor a saját helyén ismétlődik, akkor elég lenne egy rövid, semleges megjegyzés a végére, pl.: „a múlt héten, két hete, hónapja, régebben stb. elhangzott műsorunkat ismételtük meg”. Ekkor ugyanis nem arról van szó, hogy felidézünk egy „elfelejtett” műsort, hanem arról, hogy a szerkesztő valamiért fontosnak tartotta, hogy ismét leadja egy régebbi műsorát. Lehet, hogy csak nem ért rá, de műsorként mégis azt a koncepciót kellene képviselnünk, hogy okkal ismétlünk.

A zenei műsorokba is belehallgattam, és továbbra is találtam szöveg nélküli válogatást olyan zenékkel, amik elég különlegesek ahhoz, hogy legalább arra kíváncsi legyek, ki az előadó, vagy miféle zene ez. Ez lehet akár egy kétperces bevezető (és félperces búcsúzás), de fontos lenne.

 

Bányay Géza

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .