Két műsort hallgatunk meg ismét az elmúlt hétről, melyeket két motívum is összeköt.
Ez első motívum a műsorvezetők személye: Hajós Vera és Péterfi Ferenc: Két olyan hang, aki a Civil Rádió kezdetei óta velünk vannak. Ők nem csak a hangjukat adták a Civil Rádiónak, hanem azt a rengeteg önkéntes munkát is, ami hozzájárult ahhoz, hogy a Civil Rádió létezhessen és működhessen.
A másik összekötő motívum a kutakodás a színfalak mögötti történésekről.
Elsőként Péterfi Ferenc szerdai Demokrácia most! című műsorát hallgatjuk meg, melyben a különleges jogokkal felruházott Médiatanács két tagjával beszélget mindarról, amiről sokat nem tudhatunk, és ami körül annyi az izgalom és találgatás.
Ez után Hajós Vera múlt vasárnapi Kemény kötés című műsora következik. Szerintem a könyvkészítés- és kiadás mögöttes információi vannak olyan érdekesek, mint a politika kulisszatitkai. Aki szeret olvasni, bizonyára egyet ért velem, aki meg nem tudja, mit volna jó elolvasni, talán még jobban. „
Ami a heti műsorválasztékot illeti, kicsit bajban vagyok. Nem hallgattam végig műsorokat, inkább beletekertem, főleg a prózaiakba, és néhány perc hallgatás után maradtam vagy mentem. A félórásakat kihagytam, a zenei műsorok nagy részét is. Nem törekedtem monitorozásra, inkább úgy tettem, mint egy átlagos hallgató. Így nem lenne helyes egyes műsorokról véleményt mondanom. Találtam érdekes vagy érdekesnek ígérkező műsorokat:
- Mindenki joga (a hossza, és a terjedelmes angol rész miatt nem választottam),
- Megállni tilos! (a támakör izgalmas, a hangvétel nekem avíttas, a hozzáállás szóvivői, legalábbis a néhány részlet alapján),
- Konstruktív bizalmatlanság (izgalommal vártam, de a bevezető jópofizás elriasztott, és az, hogy két műsorvezető egymás közti beszélgetése lesz megint),
- Málenkij rockot (szeretem, de csak ismétlés volt),
- Civil Tudomány (várakozásom ellenére átvett régi anyag volt),
- Név és az ember (szeretem, de ez is ismétlés volt),
- Sólyomutakon (vártam, hogy megint olyan szépen szerkesztett lesz, mint régebben, de konferálás nélkül zene volt csak, hangyányi bevezetéssel),
- Lélegzetvétel (jól szerkesztett nívós műsornak tűnik, kár, hogy ez is ismétlés volt),
- Forgószínpad (nekem kifejezetten tetszik, igazi rádióműsor, a választáshoz hosszú volt),
- Élő legenda (azt hiszem, ez jó műsor, de ismétlés volt megint, ezért továbbléptem).
A két kiválasztottat itt nem említettem, lásd a bevezető szöveget. Jó néhány műsort átugrottam, mert a válogatás szempontjának nehezen felelt meg, ilyenek a szórakoztató műsorok, az ajánlók, aktuális magazinok, eseményhez erősen kötődő műsorok és néhány, ami engem most nem hoz lázba. Ezek közt vannak igen nívósak is, de most nem hallgattam beléjük.
Frissre és eredetire vadászó válogatóként elég szűknek tűnik a választék, különösen az aktív sávban megjelenő ismétlések miatt. A sok ismétlés a fáradtság, fásultság és kivárás jele lehet. Érintettként (aki ugyanezt maga is átéli ebben a bizonytalan időszakban) megértem ezt, és csak remélem, hogy a hallgató nem veszi észre. A heti műsort nézve mégis azt hiszem, hogy észreveheti.
Egyébként én is szoktam ismételni az Édes Indiában. Bevallom, nem jelzem, hogy ismétlés, mert csak olyat mutatok be ismét, amiben semmilyen aktuális hivatkozás nincs, egy témakört mélyebben átjáró beszélgetés vagy összeállítás, és régen készült (egy vagy több éve). Az előző hétről, hetekről soha nem ismétlek. Ezt nem lehet mindenféle műsorral megtenni, pl. a Nagyvárosi dilemmákban soha nem ismétlünk (nagy egyszer vagy kétszer nyáron megtettük, de kapott új önálló bevezető szöveget, amiben jelezve volt, hogy miért fontos újra meghallgatni). Vannak azonban olyan műsorok, főleg nagyobb műgonddal készült összeállítások, amiket szinte bűn nem ismételni, hiszen azért készült annyi munkával, hogy minél több embernek adjon valamit. Ilyen pl. a készült rádiójáték vagy Tallér Gábor műsorai.
Bányay Géza
