2013. 01. 25 Hallgassuk újra – Zalka Ilona

Ezen a héten több zenei műsort hallgattam, mint egyébként szoktam. Érdeklődésem oka az volt, hogy szeretném én is pontosan „leadni” a zeneszámok adatait, így került a figyelmem előterébe.

Tallér Gábor nagyszerű és széles spektrumú gyűjteményének kincseit osztja meg a hallgatókkal több műsorban is, (Hallgasd a nőt, Parnasszikon, Kígyóbűvölő, Vonóhuzat, Muzsikalakoma). A játszandó műveket a műsorajánlóban közli. Én hiányolom az alábbiakat. Nem mutatkozik be a műsorban, – bár a műsorok spotjaiból, bevezetőjéből kiderül, hogy az ő műsora – mégis, én úgy gondolom, hogy a bemutatkozás nélkülözhetetlen, ahogy az elbúcsúzás is.  Ennél sokkal jobban hiányolom, hogy a művek szerzői, és a művek címe nem hangzik el, az előadóról nem is beszélve. A Civil Rádió fontos missziót tölthetne be különösen a komolyzene és a jazz népszerűsítésében, ha ezek az információk megjelennének a hallgatók számára. A Muzsikalakoma elméletileg lehetne kivétel, mert ez egy muzsikafolyam, de a pincér is ad étlapot, és nem ráönti a vendégre az ételt.  

Ez a gyakorlat jó néhány más zenei műsorban is. Nem lehet tudni, mit hallunk. Gondolom, a neten megjelenik a műsorajánlóban, de különösen a komolyzene műsoroknál nagyon fontos lenne a szerzőt, a műveket és az előadókat is bemondani. Gyakran még a szerkesztő sem mutatkozik be. Hasonlóan hiányoltam a Mucho Gusto műsorvezető bemutatkozását.

A hallgató nem néz utána minden adásnak, és lehet, csak később kapcsolódik a rádiónkra, nem tudja mit hall, ki beszél stb. Kár. Ilyen a Filmzene is, többek között. Lehet, hogy ez zenei koncepció, de szerintem nem jó gyakorlat, mert a hallgató nem feltétlenül a műsorajánló szerint választ, esetleg későn kapcsolódik a műsorba, és fogalma sincs, mit hall és hol. A jelenlegi gyakorlatnál még az is jobb lenne, ha az elején, vagy a végén elhangzanának az információk.

Van azonban jó példa is Magyar Ádám Mumus című műsora. Nem csak szellemes, de aktuális is volt, mert minden zene úgy volt magyar, ahogy a Médiahatóság megfogalmazta, vagyis magyarul szólt, pedig a zenészek nem tudtak magyarul.

Németh Nyiba Sándor Élő legendája tetszett, jól szerkesztett és számomra nosztalgikusan érdekes volt. Szíves hallgattam volna több zenét. Hasonlóan üdítő kivétel a Hangképcsarnok, Civil Rádió Klub Radó László-Géci Gábor vezetésével, és a Különóra Tóth Mónika –vendég Kárpáti Dódi. Beszélgetős, de új zenéket is bemutat.

A Civil Rádió felvállalt feladata a társadalmat érintő kérdések civil válaszainak felmutatása. Erre volt jó példa az Egál plusz című műsor, mert a hét 2 aktuális civil akciójáról szólt. Nagy Ferenc, Plecser Ágnes jó dramaturgia érzékkel szerkesztette a a műsort, élő adásként és hangképekkel illusztrálva. A Város Mindenkié aktivistái által elfoglalt lakásokról és a Szolidaritás éjszakájáról volt szó. Tanai Marcel a vendég. A hajléktalanokat segítő 2 civil szervezet munkájáról, a hajléktalanok társadalmi megítéléséről és az érintettek aktivitásáról is szó esett. Az élő riport a problémát igazán érintve készült.

A Kapocs Szabó András a Névtelen lelki békét keresők csoportjával beszélgetett. Az önelfogadás, az irracionális félelmeket leküzdő, arrogancia, a félelmek, a magatartásbeli problémák megoldásának egyik útja ez, Andrástól megszokott felkészültséggel és empátiával.

Hasonlóan tetszett a Konstruktív bizalmatlanság. Újvári Judit és Hermann Rita beszélgetett a doppingolásról, teljesítménynövelésről, aminek apropóján, hogy kirobbant az Amstrong botrány. Érdekes beszélgetés volt, és az volt az értéke, hogy nem szakemberek, hanem 2 fiatal beszélgetett erről, a doppingolás történetét ismertetve tért a jelenkori esetekre. (Kicsit szabatosabban kellene beszélni – mondom én (sic)).

Demokrácia most Péterfy Ferenc műsorának vendége Sebáj Bernadett közösségszervezéssel foglalkozik. Az apropó egy újságcikk, mely a Hallgatói Hálózat bírálataként az amerikai közösségszervezést teszi felelőssé. A hatalom és a saját érdekérvényesítésére nem képes rétegek közötti kommunikáció szervezése, segítése volt az ami engem érdekelt , és megfogott.

Éva lányai-már más témát dolgoz fel, amennyiben azoknak a zsidó nőknek a visszaemlékezéseiről van szó, akik túlélték a holocaustot. Dr Pécsi Katalin a vendég, akinek a zsidó női irodalom a témája, egy Együtt maradni című kiállítás kapcsán. Érdekes és újszerű a téma feldolgozása. Sajnos Czap Ági sem mutatkozik be.

Hajós Vera Disputájának témája is aktuális, mégpedig a dualizmus (1867-1919) mái ható korrupciós ügyei, illetve egyfajta mentalitás. Beszélgető partnere dr. Ciger András a téma avatott szakértője, és érdekessége, hogy felveti az irodalom hatását a kor adott kérdéseire, illetve a problémák felvetésére. (Jókai, Mikszáth)

Most akkor a kulturális műsorokból emelek ki. Az egyik éppen Hajós Vera Keménykötés című műsora, mely olyan könyveket mutatott be, amelyeknek a „filmváltozata” a mozikban is látható. A kitűnő és nagyon informatív beszélgetés két vendége a kötetek fordítói voltak. Nagyon tetszett.

Végül a Kulturkoktél Weisz Iván műsora, melyet szakszerűen és rádiós módon vezetett. Váci Eszter volt a vendég. Érdekes beszélgetés, és a közkedvelt énekesnő zenei és emberi bemutatása igazán jól sikerült. A magyar nyelvű jazz avatott előadója, a zenei bejátszással is ezt példázta. Nagyon tetszett.

Utána szintén zene következett: Korelli Júlia és Álmos Gergely, vagyis a Mius Zenekar. Más stílus, angolul énekelnek, ritmikus, számomra kellemes zenét. Volt játék, és sok zene. Érdemes volt meghallgatni.

 Most álljon itt, amit a rádióhallgatóknak ajánlottam:

Kedves Hallgató!

Ezen a héten ismét én ajánlok a január végi műsorainkból, és ismét a bőséges választékból.

Eddig olyan műsorokat ajánlottam a figyelmükbe, amiben fontos témákról beszélgettek szerkesztőtársaim a vendégeikkel, kevésbé a zenei műsorok kerültek előtérbe. Most sem igazán térek el ettől. A magyar zenéről lesz szó, vagy amit magyar zenének neveznek a hivatalosok.

A Kulturkoktélt Weisz Iván szakszerű és rádiós módon vezeti. Váci Eszter volt a vendége. Az érdekes beszélgetés a közkedvelt énekesnő zenei és emberi bemutatása mellett, a bejátszott dalokkal azt bizonyították, amit a művésznő vall, hogy lehet, sőt kell magyarul jazzt énekelni.

Szintén magyar zene, a szerdai Magyar mumus Magyar Ádám összeállításában

Élvezetes, és szellemes összekötő szöveggel. Minden elhangzott zenemű nem csak magyar, de magyarul is szól, annak ellenére, hogy az előadók nem magyarok, vagy nem is tudnak magyarul.

Ez aztán igazi zenei csemege. Még mondja valaki, hogy a magyar nem világnyelv.

Javaslom továbbá is, hogy böngésszenek a civilradió.hu weboldalunkon az archívumban. Jó szórakozást.

 Zalka Ilona

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .