Váratlanul elhunyt Koltai Tamás színikritikus, a magyar színházi élet meghatározóan fontos, felelősen érző és gondolkodó személyisége. Ezzel a beszélgetéssel, bár nem összegzésnek, az életmű átlátására készült, emléke előtt tisztelgünk. Egy kritikusnak írásai vannak, hangja nemigen – érdemes még egyszer, utoljára az élő embert meghallgatni.
Egy ország lakói, ha büszkék kívánnak lenni társadalmi önképükre, akkor többnyire a kultúrájukkal, művészeikkel, tudósaikkal magyarázzák el másoknak, hogy milyenek is ők valójában – milyen a jobbik arcuk. A magyar színház (különösen a film, a rádió, a TV megjelenése óta) kiemelkedően fontos szerepet játszhatna mindennapi gesztusaink, élményeink, közös élményeink kialakításában – de valahogy nem képes megfelelni ennek a roppant elvárásnak. Hogy miért nem, és a színházi világ számára mi lenne ez az elérendő mérce, azt Koltai Tamás több évtizedes munkássága érteti, értette meg. Rendszeres kritikái, állandó internetes szakmai oldalai, szinte évenként megjelenő könyvei pontosan leképezték azt, hogy milyen állapotban van a magyar színház, az egyes társulatok hol tartanak, mi a különbség a minőség és a talmiság között. Ráadásul vette magának a fáradtságot, bejáratos volt a nemzetközi színházi, operai élet műhelyeibe, onnan mérte fel a hazai színjátszás értékét, minőségét, tendenciáit. Minden színházcsináló, rendszeres rajongó néző hétről-hétre várta kritikáit, mit érdemes megnézni, hogyan látja ő – mert mérce volt minden komoly színházi ember számára. Volt, aki rettegte, volt, aki nem akarta tudomásul venni, de senki nem vonhatta ki magát hatása, ízlése alól.
Beszélgetésünk a máról, a jelenlegi helyzetről szólt, de Koltai Tamás életpályája minden tapasztalata, érzékenysége benne van a korról szóló aktuális véleményében. E beszélgetés meghallgatása alkalmas arra, hogy fejet hajtsunk egy eltávozott nagyság emléke előtt.
A beszélgetés 2015.08.07. 19 órától hallható Fehér József Tükörcserepek című műsorában.
