Az FM 98.0 MHz frekvencián a Civil Rádió szólt 25 éven keresztül – 2019 októberében a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának döntése értelmében a Civil Rádiónak el kellett hallgatnia 2019. december 21-én. A frekvencia ismételten pályáztatásra került, ennek beadási határideje 2021. január 14-e volt.
A Civil Rádiózásért Alapítvány ezen a pályázaton nem indult. Sokan kérdezték tőlünk, hogy miért döntöttünk így, miért nem akartuk visszaszerezni korábbi frekvenciánkat.
Döntésünk egyszerű oka, hogy mi közösségi rádió vagyunk, viszont a jelenlegi médiatörvény és szabályozás valójában nem ismeri a közösségi rádiózást.
Nevében igen, tartalmában nem. Éppen ezért értelmetlen lett volna elindulnunk egy olyan pályázaton, amely nem egy közösségi rádióra és működésének alapértékeit tartalmazó médiumra van kiírva.
Igaz, ez részben így volt 2012-ben is, amikor a Civil Rádió elindult az akkori frekvenciapályázaton – akkor is tudtuk, hogy a törvényi megfogalmazás nagyon távol áll a közösségi rádiózás eredeti tartalmától, de bíztunk abban, hogy a hatóság szabályozási gyakorlatában kialakulhatnak azok az apró, de számunkra lényegi finomhangolások, amelyek lehetővé teszik a hazai közösségi rádiózás megmaradását. Nem így történt – sem a mindennapi műsorszolgáltatás ellenőrzésének gyakorlatában, sem pedig a pályázati rendszer kialakításakor vagy a támogatások szétosztásakor.
A közösségi rádiók bár világszerte sok mindenben különbözhetnek, közös vonásuk, hogy a kereskedelmi és közszolgálati médiaszektor mellett egy harmadik típusú, alternatív, úgynevezett „szabad” rádiózást képviselnek, és leginkább a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, kisebbségek és marginalizált közösségek hangjának erősítését tűzték ki célul. Pontosan ez adja hangzásviláguk különlegességét – nem sablonok és piaci felmérések eredményeként megszülető tucatműsorokat készítenek, hanem egyedi hangzású, sokszor komoly társadalmi ügyekre reflektáló adásfolyam születik, amelynek legalább olyan fontos szereplői maguk a műsorkészítők, mint a megjelenő témák. A műsorkészítők önkéntesek, akik nagyon fontos üzeneteket fogalmaznak meg, mutatnak rá szociális problémákra, érzékeny ügyekre, helyi – települési, közösségi érdekekre és jelenségekre; ugyanakkor sem ők maguk, sem az általuk képviselt ügyek nem tudnak megjelenni a kereskedelmi vagy közszolgálati médiumokban. Kilépnek a túlzottan szabványosított világ szabványosított kereteiből – gyakran szabadabb és autentikusabb a feldolgozási módjuk, a műfaji keretük is. A helyi, közösségi érdekartikulációk, a természeti- és társadalmi értékek-sajátosságok, a védtelenebb szociális csoportok vannak a középpontjukban. A fogyatékossággal élők, kisebbségek, hátrányos helyzetű fiatalok, amelyek talán témaként megjelennek olykor a nagyobb elérésű médiumokban egy-egy „érdekes” programjuk vagy projektjük kapcsán – többnyire inkább a szánalom tárgyaiként, mint lehetséges társadalmi erőforrásokként, tehát alkotó, résztvevő szereplői nem tudnak lenni ezen rádióknak vagy televízióknak. Ezt a lehetőséget egyértelműen a valódi közösségi rádiózás nyitja meg számukra.
Nagyon sok társadalmi csoport ezen rádiós közösségekben találkozhatott először (s remélhetőleg nem utoljára) a demokratikus berendezkedés legfontosabb vívmányaival – a részvétel lehetőségével, a kölcsönös párbeszéden alapuló, együttműködésre törekvő értékteremtéssel. Ezek a közösségi rádiók a demokrácia egyfajta indikátorai is – egy kiegyensúlyozottságra törekvő, fejlett társadalom állandó katalizátorai, amelyek leginkább azoknak segítenek a felzárkózásban, akiknek erre a legnagyobb szükségük van. Számtalan jó példát és jó-gyakorlatot lehetne említeni, amikor egy-egy közösségi rádió a helyi társadalom fejlesztő katalizátorává vált – fejlesztette kallódó fiatalok szociális kompetenciáit, különböző bevonó programokon keresztül csökkentette a bűnözési statisztikákat, segített kisebbségek kultúrájának és hagyományainak megőrzésében, vagy éppen aktív nyugdíjasok társas kapcsolatainak újraélesztésén keresztül a generációk közötti napi párbeszédet és együttműködést erősítette.
Több országban az ilyen típusú közösségi rádiók támogatási és működési engedélye nem is a médiahatóságok szabályozásától függ – közösségi-, szociális programjuk és teljesítményük alapján működhetnek és kapnak támogatásokat.
A Civil Rádió által elkövetett szabálysértéseket, amelyek nem tették lehetővé a frekvenciahasználat meghosszabbítását, olyan apró hibák és eltérések okozták, amelyek egy valódi nonprofit-közösségi rádióként működő szervezet számára aligha betarthatók. De a szabályozás több éves gyakorlata azt is bizonyította, hogy azok a pusztán nevükben közösségi médiumok, amelyek több tucatnyi alkalmazottal, vállalati formában működnek, sem képesek annak a szabályozásnak maradéktalanul megfelelni.
Ezek alapján be kellett látnunk, hogy az a harmadik típusú médiaforma, amit mi hagyományaink és nemzetközi szakszövetségek állásfoglalásai alapján közösségi rádiózásnak nevezünk, nem létezik ma Magyarországon – ami a szabályozást illeti. Így az FM 98.0 frekvenciára kiírt pályázaton is értelmetlen lett volna elindulnunk.
A Civil Rádió közössége számára a rádiózás nem öncél. Nem kívánunk olyan pályázati feltételeknek megfelelni, amelyek céljainktól és vállalt küldetésünktől távolabb visznek.
Ugyanakkor, ahogyan az 1990-es évek elején mindent megtettünk annak érdekében, hogy a közösségi rádiózás létrejöhessen Magyarországon, szeretnénk egyeztetni a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsával a szektor újraélesztéséről. Semmilyen olyan körülményt és szándékot nem látunk, amely miatt hazánkban a valódi közösségi rádiózás ne jöhetne létre – a működési feltételek biztosítása és arra szabott támogatási program ne indulhatna újra az elkövetkező években. Ezért konzultációt kezdeményezünk a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsával, s bízunk benne, hogy egyeztetéseink eredményeképpen Magyarországon ismét létrejöhetnek igazi közösségi rádiók, s valamikor a Civil Rádió is megszólalhat még frekvencián.
A Civil Rádiózásért Alapítvány kuratóriuma
Nagyon drukkolok, bár gyanítom, hogy az a hatóság amelyik megvonta tőletek a frekvenciát együtt működne Veletek a közöségi rádiózáshoz szüksèges szabályok kialakításába és támogatási lehetőségének megteremtésében. Nem mindenki tud követni benneteket neten, ezért fontos lenne, hogy azon az eszközön szólalhassatok még amire létrejöttetek.
Sajnos ez a kormányzat finoman szólva nem civilbarát, nem érdeke, hogy szóvá tegyék a szolidaritás, az önrendelkezés, az erős közösségek működésének hiányzó feltételeit. Ők a felülről irányitott társadalom eröltetésében érdekeltek. Talán ha megérnek az itt élök és közösségeik a változás kivívására, akkor lehet újra esély tiszteletre méltó szándékaitok megvalósítására. Reménykedjünk, hogy ez az idő eljön.
A Civil Rádió már régen nem közösségi rádió!
Kb egy évtizede már csak balliberális szócső! Semmi másról nem szólnak a műsorok, csak a kormány burkolt gyalázásáról. És azért burkolt, mert senki sem meri nyíltan felvállalni, hogy baloldali!
Egyetlen műsorvezető tartja még az utolsó bástyát, aki elfogulatlanul csak a kisközösségi értékeket tartja szem előtt, ő Ruzsa Viktor.
Ez egy vélemény – gondolom a meghallgatott műsorok tartalma, tónusa kapcsán jutott erre a véleményre. Folyamatosan tartunk szerkesztőségi üléseket, amelyeken rendszeresen téma a kiegyensúlyozottság kérdése, a témafeldolgozás módja, a sokszínűség fenntartása stb. Nagyban segítené törekvéseinket, ha egy-egy konkrét példával tudná szemléltetni, miért gondolja a rádió egészéről, hogy “balliberális szócső”. Műsorkészítőink önkéntesek, semmilyen fizetséget és kompenzációt munkájukért nem kapnak – a rádióban nincs főszerkesztő, nincs szerkesztőségi hierarchia, műsorvezetőink nem kapnak utasításokat, hogy miről és hogyan beszéljenek. A saját gondolataikat és átélt élményeiket osztják meg a hallgatókkal. Ha esetleg arról beszélnek, hogy az orvosi ellátásra sokat kellett várniuk, hogy a fizetésük alacsony, hogy munkájuk nem kap elég megbecsülést, esetleg arról, hogy segítenének másokon, elszegényedő családokon, rászorulókon, nem érdekből teszik. Ezt látják és ezzel élnek naponta. A nevükkel vállalják, amit mondanak – Önnek sem kellett volna félnie, hogy nevével vállalja véleményét. Ha egy-egy konkrét példát valóban kiemelne, ami a bejegyzésében megfogalmazott következtetéshez hozzájárult, nagyon köszönnénk, valóban segítene nekünk.