Tavaly nyáron – a Chopin bicentenárium évében – Szilasi Alex zongoraművészt, mint a lengyel zeneszerző avatott tolmácsolóját – az a kitüntetés érte, hogy a varsói Chopin2010 emlékbizottság elnöke, Waldemar Dąbrowski úr neki adományozta Bołeslaw Syrewicz, 19. században élt szobrász, Chopint ábrázoló, Párizsban felállított köztéri szobrának másolatát.
Práczky István ügyvezető és Szilasi Alex zongoraművész – mint a Zeneszalon Kft. megalapítói – 2005 óta készültek a Chopin bicentenárium méltó megünneplésére. Ennek szellemében határozták el, hogy az adományozott mellszobrot közcélra ajánlják fel. A Budavári Önkormányzat polgármesterével, dr. Nagy Gábor Tamással, arra a közös elhatározásra jutottak hogy ezért a gesztusért cserébe Budavár egy Liszt-büsztöt adományoz Varsó történelmi óvárosának.
A portrét dr. Gerő Katalin szobrászművész készítette el közérdekű felajánlásként. Augusztus 13-án a két fővárosi kerület testvérvárosi szerződést ír alá, és ezen alkalommal avatják fel Liszt Ferenc szobrát a Lazienki királyi parkban, néhány lépésre Chopin magányos emlékművétől.
Szilasi Alex ajándékba kapott Chopin-szobra Budán, a Horváth-kertben kap helyet.
Az alkotás nyilvános hazai bemutatójára július 25-én került sor, ahol Chopin és Liszt, a két barát szobra utoljára találkozott. Dr. Gerő Katalin szobrászművész – a Liszt Ferenc Zeneakadémia Baráti Körének vezetőségi tagja, valamint a Magyar Haydn Társaság elnökségi tagja – kérésemre megosztotta gondolatait a szobor megalkotásának folyamatáról.
Liszt szobrának megformálásához a zeneszerző életének, egyéniségének ismeretén kívül, szüksége lehetett hiteles képi dokumentumra is. Mi volt az első lépés, amit elkerülhetetlennek tartott?
Megkerestem Eckhardt Máriát, a Liszt Emlékmúzeum nyugalmazott igazgatóját, aki rendelkezésemre bocsátotta féltve őrzött Liszt-fotóalbumát amelyből lefényképeztem a számomra fontos ábrázolásokat.
Egyértelmű volt az Ön számára, hogy a zeneszerzőt melyik életkorában kívánja ábrázolni?
Az világos volt előttem, hogy fiatalkori portrét szeretnék mintázni, mert tudtam hogy a szobor Varsóba kerül. Miután Chopin-nel Liszt a 30-as éveiben kötött barátságot Párizsban, nyilvánvaló volt hogy nem az idős mester arcát kell megjelenítenem. Miután a szobrot a Lazienki parkban, tehát kültéren tervezték felállítani, ezért az életnagyságúnál nagyobbra kellett készítenem.
Mi volt az alkotási folyamat első lépése?
Először egy tartószerkezetet kell felépíteni, amely képes a nagy súlyt megtartani. Ebben az esetben ez 110 kiló agyagot jelentett. A következő lépés a mintázás, amelyet megelőzött Liszt arcának anatómiai tanulmányozása. Az életkorán túl olyan karakterjegyeket is szerettem volna ábrázolni, ami ezt a rendkívüli energiával bíró egyéniséget jellemezte. Leírták róla, ha egy helyiségbe belépett, minden szem felé fordult. Nem véletlen, hogy a nők körében is népszerű volt, így női szobrászként ennek megmutatása is szándékomban állt. Ugyanakkor az arcvonásoknak tükröznie kellett azt a harmóniát és a benne rejlő tudatosságot, bölcsességet is, ami egész életét áthatotta. Volt még egy vonása, amit meg kellett jelenítenem: Liszt mindezeken túl jó ember volt, aki másokon segített anélkül, hogy szórta volna a pénzt, pontosan tudta, ki az, aki megérdemli támogatását és ki az aki nem. Nagyon remélem, hogy a szobor a szemlélő számára visszaadja ezeket az emberi vonásokat is.
A szobor bemutatása során láthattunk egy 13 perces videofilmet is, amelyben végigkövethettük az öntési folyamatot. Ez váratlan élményt szerzett a jelenlevőknek…
A National Geographic fiatal ausztrál fotóművésze, Warren Richardson, Magyarországon járva, egy vonat ablakából véletlenül látta meg az öntöde épületét, ami felkeltette érdeklődését. Bejutva az öntödébe botlott bele az én gipsz büsztömre, mely épp öntésre várt. A sors akaratából szinte „beleszeretett” a szoborba, és ettől kezdve végigfényképezte az öntés folyamatát. Azért is ragadta meg ez a környezet, mert a technológia több száz, vagy talán több ezer éve is változatlan, csak kézi erővel végezhető. A felvételek már elkészültek, amikor mi találkoztunk. Megbeszéltük, hogy a szobor sajtóbemutatásának időpontjáig összeállít egy rövid filmet, a látottakról.
A 13 perces alkotáshoz Szilasi Alex zongoraművész egy tizenkét perces Liszt-zeneművet választott, amelyet kitűnő érzékkel röviddel a film elindulása után kezdett el. Így – mint a némafilmek korában – percre pontosan végigkövette zongorajátékával a filmen látható eseményeket, mintha meg lett volna komponálva. Ez óriási élmény volt nem csak nekem, hanem a jelenlévők számára is.
A szobor tehát útjára indul, hogy méltó helyére kerüljön… Igen, Varsó óvárosába, Chopin emlékműve közelébe. A lengyelek eddig féltékenyen őrizték a parkot, más szobor elhelyezésére eddig nem volt precedens. Most azonban úgy döntöttek, hogy Chopin és Liszt közeli évfordulója kapcsán erre sor kerülhet. Ez óriási megtiszteltetés számomra,. Bízom abban, hogy a szobor egy második példányát sikerül a még bicentenárium évében Magyarországon is elhelyezni.
HERBERT VERONIKA
