Csaknem háromnegyed év telt el, hogy ország és világjárásra hívhattalak titeket és a hallgatókat is szombatonként a Héthatárral.
Számomra csodálatos időszak volt!
Egyrészt mert megismerhettem egy olyan közösséget, amelyik akarattal, szándékkal és cselekedettel tett azért, hogy a számára fontos és valódi értékeket képviselő emberek, hangok, gondolatok, témák helyet kapjanak, megszólaljanak egy olyan rádióban, amely nem az érdekekről, az üzletről és az igencsak káoszos politikáról szól. Másrészt, mert olyan műsort készíthettem, amely hitem szerint néhány perc derűt visz az életünkbe, amely kapaszkodókat adhat azoknak, akik hisznek abban a világban, amely az értékeken alapul, amelyben nagyszerű, érték teremtő, őrző emberek szólalhattak meg, amely rádöbbenthet arra, hogy mennyi kincs létezik itt körülöttünk, és amely műsor az elkészítése közben végtelen sok erőt adott számomra a szétzuhanó világban a létezéshez.





Néhányan már látták az írást, amelyben a Civil Rádió, mint követendő példa szerepel. Szót váltottunk róla a levelező listán, itt az eredeti megjelenése is. Jó érzés elolvasni.




Az idén január elejétől életbe lépett Médiatörvény meghatározza, hogy az egyes médiumoknak milyen arányban kell magyar műveket sugároznia. A hazai zenészek ezt már régóta igyekeztek elérni a törvényhozóknál, és mostanra sikerült is.






