Szegregáció vagy felzárkóztatás?

“Ha végiggondolja az ember, hogy a gyerek reggel fölkel a huszár telepen és nem száll fel a buszra, hanem bemegy a telepi iskolába, ahol ugyanazokkal a gyerekekkel találkozik, akik az utcatársai, meg egy házban laknak, aztán ugyanazokat látja délután is, mindig ugyanabban a közegben van, – az derül ki, hogy a gyereknek nincs kapcsolata a külvilággal. Telepen kívül nincs kapcsolat…”

A cigány gyerekek nem csupán a családjuktól tanulják meg milyen világba, hová születtek, a családon kívüli környezetükben már az óvodában, vagy iskolában egyértelmű, keresetlen visszajelzésekből nagyon hamar meg kell tanulniuk a származásukat. Noha ténylegesen, természetesen, különböző módon élik, élhetik meg a  gyűlölködés hatásait, mindazok árnyékként mélyen beleivódnak életükbe és erőteljesen kihatnak a viselkedésükre, reakcióikra.                                                                                                                                            Az elkövetkezőkben azt a témát járjuk körül, hogy miképpen jelentkeznek a nevelésben, az iskolában a felnőtté váló roma gyerekek életében a gyűlölködés hatásai, milyen tényezők nyomatékosítják, teszik nehezebbé a helyzetet, illetőleg hol kellene remélnünk mielőbbi változásokat. Közreműködnek: Ignácz József, az egykori Rádió C volt főszerkesztője, Mohácsi Erzsébet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) kuratóriumi tagja és Báder Iván, pedagógus, egyetemi tanársegéd (Apor Vilmos Katolikus Főoskola). Műsorvezető: Szabó András

Civil Rádió 2018.02.06. A műsor a Tisztelet Hangján című műsorsorozatunk részeként hangzott el.

A bejegyzés kategóriája: Nincs kategorizálva
Kiemelt szavak: , , , , , , , , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.