A kuratóriumi tagság jelölést elfogadom, azaz megválasztásom esetén
vállalom a kuratóriumi tagságot.
Meglepődve láttam a Médiatanács 976 ezres elérhető becsült hallgatói számát a frekvencia újra-elnyerésének közleményében.
Mindig is tudtam valahol a kisagy mélyén, hogy ez egy ekkora lehetőség, és kaliberben ilyen mértékű, azonban a napi műsorkészítés ritmusa valahogy mindig fontosabb volt, mint a hosszú távú, távlati célok.
Egészen addig, amíg jött a megdöbbentő válaszút: amennyiben nem gyűjtünk össze majd’ kétmillió forintot, remény sincs a pályázat beadására.
Az esélytelenek nyugalmával kezdtem el a Facebook kampányt, többször hallottam, miszerint teljesen reménytelen, és ha nem is reménytelen, de ezzel az eszközzel nem lehet elérni hatását, és ha lehetne is elérni, akkor sem adnak, és ha adnak is, majd nem lesz elég, és fizethetjük vissza.
Sokkal alaposabban és szebben is végig lehetett volna vinni ezt a kampányt, de magam sem gondoltam, hogy sikerülhet elérni a célt (és persze soha nem derül ki, hogy a FB-nak mekkora volt a szerepe valójában).
De egy valamit megtanultam: nem azért csináltam végig, mert bíztam volna abban, hogy sikerül; sőt. Csak azt az érzést akartam, hogy nehogy rajtam múljon.
Ezért vállaltam ezt a jelölést is: hiszen sokkal inkább operatív munkákban érzem jól magam – hogy ne rajtam múljon. Meg mert szerelmes vagyok ebbe a műfajba.
Hogy miért én?
Mert tettem már olyat és végigcsináltam a rádióért, amiben nem is hittem – és az elszántság nem a szerelmetes munkákban mutatkozik meg.
Az elmúlt heteket azzal töltöttem, hogy leültem a technikai stáb tagjaival, lépésről lépésre átvilágítottuk a technikai helyzetet; egy hírszerkesztésre kész csapattal elvégeztük a napi hírek elkészítéséhez szükséges lépéseket; és a marketing csapattal elkezdtük a rövid- és hosszú távú lépések vázolását.
Hogy miért én?
Mert most nagyon ismerem a reális és részletes helyzetet.
Az elmúlt éveket pedig azzal töltöttem, hogy a Szabad Rádiók Magyarországi Szervezetében dolgoztam:
– ennek révén a nyári Közös HullámHossz ideiglenes frekvenciával rendelkező rádióállomásának voltam főszerkesztője 3 egymást követő évben, ezzel ilyen jellegű tapasztalatot is gyűjtöttem;
– részt vettem a devecseri rádióállomás működtetésében, műsorkészítőként végigkísértem a vörösiszap-katasztrófát;
– tapasztalatot szereztem a hazai közösségi rádiók működési nehézségeiről.
2009 óta vagyok a Civil Rádióban:
– reggeli műsort készítek a kezdetek óta, a Szerda Reggelt, a Hajnali Koffeint; stabil minőségű reggeli, tartalmas magazinműsorrá tettem;
– napi hírszerkesztőként dolgoztam három hónapon keresztül;
– a 2010-es nyári észak-magyarországi árvízi helyzetben egy kis csapattal kimentem forgatni, majd különkiadásban feldolgoztam azt;
– a 2010-es és a 2012-es Nemzetközi Fonó FolkFest-et végig sajtóztam a rádióban – reggeli rövid interjúkkal, Kulturkortyokkal és élő közvetítéssel, stúdióinterjúkkal.
– a rádiót támogató második folk- és világzenei támogatói koncertet szervezetem;
– zenei kitekintésként most erős tapasztalatot jelent a három hónapja elindult KülönÓra;
– a reggeli műsoraimban nagyszámú civil témával és szervezettel foglalkozom, szólítom meg őket és hívom be – rálátásom van a civil szektor témákra is.
Hogy miért én?
Mert ezen tapasztalatok birtokában több rádiós műfajra is van rálátásom, a közösségi rádiózásban tapasztalatom van és a civil szektorban is aktívan mozgok.
PROGRAM – azaz hosszabb távú és gondolati elképzeléseim:
Az elmúlt 15 év közösségi tapasztalatait nem hagyni kimúlni – mert mindenki tudja, hogy mekkora érték; a rádiós szakmai részben továbbfejleszteni magunkat, szem előtt tartva, hogy önkéntesek vagyunk; olyan önkéntes szerződést újítani, amiben jogok és kötelességek egyensúlyban vannak és amiben az egyéni felelősségvállalás is megmutatkozik; végre aktív brand-dé fejleszteni a CR-t; anyagi önfenntartásért küzdeni a stáb, az iroda és a technika vonatkozásában, majd bővíteni a stábot – mindezt lépésenként, a stáb bővítése csak akkor, ha megvan rá a keret; cégtükör készítés technikával megvizsgálni, hogy milyen pontokon nem működik a kommunikáció, illetve egyéb neuralgikus pontok felderítése; a civil szektor domináns médiumává fejlődni.
ÉS dinamizálni.
Hogy miért én?
Mert több oldalról megközelítve – alkalmas vagyok rá.
Köszönettel a figyelemért:
Tóth Mónika
